Nepjida, Mianmar

A világ egyik legifjabb fővárosa kétségkívül Mianmaré, Nepjida ugyanis 2006-ban lett a délkelet-ázsiai állam elsőszámú metropolisza. Hogy az egykori Burma látszatdemokrácia-e avagy nem, azt most nem kívánjuk eldönteni – a Nobel-békedíjas Ang Szán Szu Csí mindenesetre szabad –, annyi bizonyos, hogy az egykori főváros, Rangun és másodikk legnépesebb város, Mandalay is nagyobb, szebb és jobb megoldás lett volna. A 2006-ban még brutális katonai diktatúraként működő országban egy tábornok indokolta meg a lépést a nemzetközi sajtó képviselőinek: "a körülmények változtak, és szükségessé vált egy olyan stratégiai elhelyezésű központi hely, amelyet az ország bármely pontjáról könnyen meg lehet közelíteni."

A hegyvidéki területen, egy maláriajárványoktól sújtott vidéken fekvő városban találhatók a minisztériumok épületei, a miniszterelnöki rezidencia, a diplomáciai negyed, amelyeket a kormány titokban, előzetes bejelentés nélkül építtetett meg mintegy röpke három év alatt. Emiatt főleg kormányhivatalnokok, köztisztviselők és a katonatisztek élnek errefelé, méghozzá egyszerű, uniformizált lakótömbökben. Vonaton (kilencórás út Yangonból) vagy katonai repülővel lehet eljutni oda, nemzetközi reptere nincsen. Igazából egy bunker, csak fővárosnak hívják.

Port au Prince, Haiti

Haiti olyan ország, amelyet a balsors rendszeresen tép, az utolsó kemény csapás éppen két éve, 2010-ben történt: egy hetes erősségű földrengés. A karibi ország előtte sem állt a német gazdaság szintjén, de a rengések következtében a szó minden létező értelmében összeomlott. A rendőrség jelenléte szimbolikus, a fővárost valójában bűnözők irányítják, rengetegen élnek az utcákon. A földrengésben megsérült és helyrehozhatatlan elnöki palotát éppen a napokban robbantották fel, ráadásul az Isaac hurrikán sem kerülte el a szigetet, alaposan megtépte a nyomornegyedekben tengődők összetákolt kunyhóit.

Az Egyesült Államok helyi nagykövetsége éppen a napokban adott ki egy közleményt fegyveres rablásokkal kapcsolatban, szóval nem árt az óvatosság arrafelé. Az egyetlen negyed, amelyet relatíve érintetlenül hagyott a földrengés, az a város északi részén fekvő Petionville, ott találhatók a nyugati szervezetek központjai is. A szigeten lévő pénz abba a városrészbe vándorolt, egyedül arrafelé vannak bárok, éttermek, pubok, boltok, de este tíz után már nem sokan mernek az utcán mászkálni ott sem.

Brazzaville, Kongó

Kongói Köztársaság 1997 óta létezik, és fővárosa, Brazzaville is éppen 15 éves. 2003-ban egy felmérés szerint a polgárháborús viszonyok miatt veszélyesebb volt ott élni, mint Bagdadban.
A Kongói Demokratikus Köztársaság (nem összekeverendő a Kongói Köztársasággal) fővárosa, Kinshasa éppen Brazzaville-lel szemben, a folyó túloldalán fekszik – sehol a világon nem találhatunk egymáshoz ennyire közel két fővárost. A 2002-es harcok következményeit még mindig nem sikerült kihevernie a városnak, lerobbant házak mindenfelé. A Tripadvisor összesen négy programot tud ajánlani az idelátogatóknak. A látnivalók: mecset, bazilika, nemzeti múzeum, De Gaulle-ház.

Ottawa, Kanada

Ottawa is egy nemzeti konszenzus eredményeképpen lett főváros, mégpedig azért, mert pont félúton feküdt az észak-amerikai ország angol és francia nyelvű területei között. Mindez 1857-ben történt, és annyira értelmetlen választásnak tűnt, hogy az a szóbeszéd járta, hogy Viktória királynő hajtűjével, csukott szemmel bökött a térképre.

Természetesen megtalálható minden, ami kényelmessé és kellemessé tesz egy várost – azért Ottawa nem egy Port au Prince –, de talán az sem véletlen, hogy sok kanadai szerint az unalmas szó egyik szinonimája éppen Ottawa lehetne. Kereskedelmileg a második legfontosabb város az országban, ám az éjszakai élet messze van a pörgőstől, rossz nyelvek szerint azért, mert a fejlett tech-ipar miatt sok az estefelé otthonülő geek. Mindezek tetejébe még az egyetem is unalmas arra, legalábbis egy nóta szerint.

Brazíliaváros, Brazília

Brazília fővárosa sokak szerint még mindig Rio de Janeiro, és egy jobb világban tényleg az lenne, hiszen megtalálható benne minden, amit brazilnak hiszünk: napfény, tengerpart, csajok, jókedv, és ott van az a hatalmas Jézus-szobor is, amely mintha éppen egy Neymar-gólnak örülne (persze nem, ez csak amolyan költői túlzás volt). Rióban is vannak természetesen nyomornegyedek, ne feledjük, ott sem fenékig szamba az élet.

Az 1960 óta elsőszámúnak számító Brazíliaváros olyan főváros, amit tervezőasztalon álmodtak meg, és rendelkezik mindazokkal a jellemzőkkel, amelyekkel a tervezett fővárosok: lélektelen metropolisz, amely mintha nem találná saját lelkét és arculatát. Oscar Niemeyer hatvanas évekbeli ikonikus épületei természetesen figyelemreméltóak, de akit nem elégit ki pár építészeti remekmű, az vélhetően hiányérzettel hagyja majd el ezt a helyet. Brazíliaváros tökéletes bizonyíték arra, hogy azt, ami igazán felejthetetlen hellyé tesz egy várost, nem lehet tervezőasztalon megalkotni.

 Tessék, még öt főváros, amit nem kell látnod!

(Fotók: securitywatch, henrihovi)