A régi fesztiválhangulatért a határ mellé kell utazni

Életem első Nova Rockja egyetlen, ámde fájó tanulsággal szolgált: azért szerettem régen fesztiválozni, mert akkor még a fesztivál a koncertekről szólt. Mint a Nova Rock.

1996-ban mentem először a Szigetre. 15 voltam, és szerintem sosem fogom elfelejteni. Imádtam össze-vissza bóklászni a Hajógyárin, koncerteket nézni, várni az esti nagy fellépőt, akkor is, ha nem szerettem az éppen aktuális nagyszínpados zenekart. Sokat jelentett, hogy akkor ott volt egy Sonic Youth, akiket akkoriban ki nem állhattam, vagy hogy eljött a The Prodigy még a The Fat of the Land albumuk megjelenése előtt, akiket szintén ki nem állhattam, de ott megfordult minden. Koncertek. Koncertek voltak mindenhol. Fontos koncertek. És imádtam az egészet.

2017-ben már komolyan gondolkodom azon, hogy elmenjek-e fesztiválozni. 21 év folyamatos fesztiválozás után kezd elég lenni. Vagy legalábbis úgy éreztem eddig, aztán egymásnak csapódtunk a Nova Rockkal, és előjött belőlem megint a 15 éves srác. Mert a Nova Rock csak a zenéről szól, és hihetetlen, mennyire közel van Magyarországhoz. Konkrétan a magyar határ mellett, Nickelsdorfban megy a buli, minden évben hatalmas nevekkel, olyanokkal, akiket itthon maximum egy-egy arénakoncertre lehet elhozni. Itt álom egy System of a Down, ott headliner. Ennek persze ára van, de nem biztos, hogy annyira vészes ára.

Na de nézzük csak, mi igazán fontos egy fesztiválban. Legyenek koncertek. Ez ugye evidens. Jó koncertek, amiken el lehet üvölteni a hangodat, vagy csak szimplán egy sörrel a kezedben lehet bámulni, ami történik. Legyenek ezek a koncertek jelenleg releváns előadók, releváns színpadokra felpakolt bulijai. Ebben most már szinte az összes nagy magyar fesztivál elbukott. A Sziget idei lineupja olyan, mintha az eddigi VOLT Fesztiválok és az Akvárium Klub fellépőinek outletje lenne, Nagyszínpadon olyan előadókkal, akikre még a külföldiek is furcsán néznek, mármint nem azért, mert rosszak lennének, csak hát kisebb színpadokra valók. Olyan, mintha egy gigantikus, ismert külföldi zenekarokkal elkövetett Nagy-szín-pad döntő lenne, egyből a Nagyszínpadon. Persze az ilyenekből szokott a legjobb buli kerekedni, úgyhogy majd meglátjuk, milyen lesz az idei Sziget, nem érdemes leírni ilyen korán.

Szóval mi fontos még igazán egy fesztiválban? Legyen jó a sör. Olcsó nyilván nem lesz, hiszen egy nagy fesztiválon ez már elég nagy kérés, úgyhogy ezt engedjük el. Legyen kaja. Nem kell sokféle, de az legyen jó. És nagyjából itt végeztünk is. Zene, pia, kaja, nagyon jó koncertek. A legtöbb fesztivál már ennél sokkal többet akar. A fesztivál már nem a zenéről szól. Szórakoztató központok lettek, amelynek fontos eleme a koncert. Hogy az milyen koncert, szinte teljesen mellékes. A legtöbb ember a hangulat és a többnapos szabadság miatt megy el, ha közben lát ezt-azt, az szinte grátisz.

Ez pedig rettenetes. Legalábbis nekem, aki a régi fesztiválfíling rabjaként nőttem fel. Joggal kérdezheti ennyi felvezető után a kedves olvasó, hogy és hogyan jön ide a Nova Rock? Úgy, hogy a Nova Rock minden, ami nekem anno a fesztivált jelentette. Négy napon keresztül olyan előadók parádéznak, mint a Linkin Park, a Blink-182, a Green Day, a Prophets of Rage, a System of a Down és ciki kedvencnek még David Hasselhoff is beugrott, az emberek kedvesek, a sör jó, a fröccs még jobb, a kaja pedig egészen frankó. Nem feltétlenül olcsó, és vannak hibái, de azt a fesztiválhangulatot hozza, amit már egyetlen hazai fesztivál sem képes.

A Nova Rock egyébként Nickelsdorfban a puszta közepén, a szélerőművek lábánál terül el, nincs árnyék, sok a por, de legalább nagy hely marad parkolni, és tényleg nincs messze, mindössze kb. 100 perc kocsival Budapestről, ami a lónak egy bizonyos testrésze távolságban, ha olyan neveket kell megnézni, mint a System of a Down. Hogy mennyire drága, az relatív, négy napra 160 euro, azaz kb. 50.000 Ft, a napijegy 100 euro, magyarul hetijegyet éri meg venni, és több napra menni. A sör 4,50 plusz egy euro a korsó, amit nem illik dobálni, ha már megvetted, töltsd újra, majd váltsd vissza szépen. A jó öreg Ottakringer még mindig nem hagyja cserben az embert, van citromos radler verzióban is ugyanennyiért annak, aki bírja az ilyesmit.

Van fröccs 4,50-ért, sőt, citromos fröccs is 5,50-ért, de nem egyszerű fröccsök ezek, fel vannak pumpálva egy pici Red Bullal, és az a helyzet, hogy perverz dolog, de marha jó ez így. A citromos az alattomos fajta, itatja magát, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy nem veszel már észre semmit. A töményt 2 centben mérik, Jager van 3 euróért, de ennyiért legalább már igényesebb, kifejezetten jageres műanyagpohárban jön.

Kaja a lángostól a hamburgeren, a grillkolbászon, a steaken át egészen a mindenig terjed. Én esküszöm nem ettem még jobb fesztiválkaját, mint a sültkrumplira pakolt rántott hagymakarika, rántott rák, rántott mozzarella, sajttal töltött csirkemell plusz választható szósz kombó 2700 Ft-ért, ami akkora extázist okozott, hogy még fotózni is elfelejtettük. De nem is ez volt a legszebb. Amikor még délután az egyik koncert után éppen megéheztünk, mellénk lépett egy lány egy hatalmas ládával, hogy ugyan vegyünk már el ezekből a tányérokból egyet, nincs rajta más, csak egy kis magvas kifli, némi sült kolbász és szalonna. Hogy kérem?! Ez így abszolút grátisz. Hát jó. Ha neked ennyire fontos, éppen megehetjük. Megettük.

Nagyon kevés színpad van, két nagyszínpad, pár kicsike, aztán szevasz, de nem is nagyon kell több, ha azokon tényleg jó koncertek mennek. Az emberek többnyire kedvesek, igen, rengeteg a magyar, ahogy azt sejteni lehet, készpénzzel itt sem lehet fizetni, de a PayPass sem játszik, saját kártyát kell venni, amire lehet tölteni a kreditet, aztán visszaváltani, de hát ezt már ismerjük egy ideje.

A Nova Rock nekem megmutatta, hogy létezik még az igazi fesztiválfíling, ahol nem arról szól minden, hogy színes és szagos legyen, hogy tele legyen látványossággal, neonnal, tűzzel. És nekem ez fontos volt. Nem tartom kizártnak, hogy jövőre jön a Player külföldi fesztiválokat bemutató sorozata, élőben, a helyszínről, mert úgy néz ki, érdemes egy picit kifelé kacsintgatni, ha az ember valami mást, vagy inkább valami régi stílusút akar. A Nova Rock a legközelebbi lehetőség erre a régi típusú mókára. Jövőre ugyanitt, hűtsétek a Limettenspriztert!

Fotók: Hauschel Tamás / Heimo Spindler

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon