Aki egyszer is látott már horrorfilmet, az nem szívesen firkantja oda a nevét egy olyan ház megvételéről szóló adásvételi szerződésre, amelynek kertjében egy lány kántálja azt, hogy odabent meg fogunk dögleni. Vélhetően nem a mostantól ránk háruló magas fűtési költségek miatt érzet szimpátiája mondatja ezt vele. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha a nem megfelelő körültekintés miatt egy olyan épület birtokosai lettünk, amelyet a környék híres villáinak bemutatására vállalkozó túra során csak a „gyilkos ház” néven emlegetnek. Nagyjából sejthető, hogy hamarosan nem feltétlenül jó kedélyű kísértetek fognak a legnagyobb egyetértésben polkázni a nappalinkban. Az is teljesen biztosra vehető, hogy a családfő egy óvatlan pillanatban kiejti majd a száján az „apuci hazajött” örökbecsűt, rövidesen pedig egy baltát kezd el ölelgetni a felesége helyett.

Az American Horror Story a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. Egy hatalmas saller mindazoknak, akik nem hittek abban, hogy egy komplett sztorit kínáló horror sorozatformában is életképes lehet. Az AHS ráadásul olyan remekül megírt történettel jött elő, ami nem túl eredeti ugyan, de érdekes annyira, hogy ne akarjuk zsigerből elkaszálni a szériát, amikor már a sokadik jelenetben is a Ragyogás köszön vissza. Kellően mocskos, kellően ijesztő, jól castingolt pici remekmű. Még a legutolsó mellékszereplő is zseniálisan alakít, a fiatal színészek sem a makkospuruttyai színjátszó körből léptek elő. A Kés/Alatt és a Glee alkotói nem finomkodnak, Brad Falchuk és Ryan Murphy hullát darabol, trancsíroz, kíméletlenül irtja a főszereplőket is, és van bennük annyi szufla, hogy minden részben meglepő fordulatokkal álljanak elő.

Érezni lehet az új tulajok tragédiáját már az első jelenetektől kezdve. A Harmon család első és második ránézésre sincs rendben: Ben (Dylan McDermott) pszichiáter és tanár, aki egyik tanítványát korrepetálgatja a hálószoba rejtekében, amikor kedves neje éppen gyanútlanul shoppingol a belvárosban. A hűséges férj ugyan egy darabig ellenáll a lánynak, de mint tudjuk, nem akarásnak is nyögés a vége. Amikor a feleség, Vivien (Connie Britton) rájuk nyit, és nem éppen egy ártatlan párnacsata közepébe csöppen, azonnal összeomlik. Lányuk, Violet (Taissa Farmiga) pedig csak szimplán kattant, mivel meglehetősen baráti viszonyt ápol a sötét oldallal, és itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy sith módszerekkel veszi rá a tanárait egy-egy ötös beíratására. Megváltást jelentene számukra az elköltözés, és mivel egy isteni környéken éppen meglepően áron alul kínálnak fel nekik egy böhömnyi villát, belevágnak a buliba, és még csak el sem gondolkodnak azon, hogy az épületben sötétebb titkok lapulnak, mint egy átlagos Való Világ szereplőgárda életében. Innentől már SPOILER zóna következik!

Már az első éjszaka furcsa események történnek: nagy nehézségek árán sikerül Bennek visszajutnia a szexuálisan totálisan inaktív Vivien ágyába, majd nem sokkal később életre kel a padláson talált latex szado-mazo cucc, hogy jól helyre tegye az egyetlen pillanatig sem ellenkező asszonykát. A családfő újra munkába áll, új házukban fogadja a pácienseket, akiket három csoportra oszthatunk: 1. 100%-osan pszichopata, 2. 80%-osan pszichopata, 3. szellem. A három kategória között persze akadnak átfedések. A túlvilág helyett a bérleményt boldogító egyének egytől egyig brutális titokkal rendelkeznek, tömeggyilkosok, vagy csak pórul járt áldozatok, akik úgy hullottak az épület történetében, mint a Rambo 3 statisztái. Ott van például az első páciens, Tate (Evan Peters), a szöszi szépfiú, aki játszi könnyedséggel irtott ki egy iskolát, amikor semmi dolga nem akadt, hobbiját, a gyilkolást pedig még akkor is űzi, ha már fizikai valójában sem mondhatjuk el róla, hogy két lábbal a földön áll. Még aggasztóbb tény, hogy a szomszédasszony, a zseniális Jessica Lange által alakított nagyikorú, de még mindig jó nő (mondhatni, GMILF) Constance is velejéig gonosz, kicsi lánya, Adelaide (a down szindrómás Jamie Brewer alakításában) pedig valamilyen érthetetlen módon mindig a frissen eladott házban lebzsel, hogy elmondja, az új vevők bizony-bizony csúnya halálukat lelik majd odabent. Bejelentkezik az egykori takarítónő, aki továbbra is állást szeretne, az öregasszony viszont meglepő módon a családfő szemében fiatal, combfixes szexistennővé válik, amire nincs magyarázat, hacsak emberünk nem fogyaszt LSD-t reggelire a vajas kalács mellé. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Vivien gyermeket vár, azaz hogy kettőt, mivel ikrei lesznek, akik közül az egyik csemete az orvosa szerint vagy az Antikrisztus lesz, vagy csak sikerült a lehetetlen, és egy durva bulin teherbe ejtette egy patás állat.

Hihetetlen, hogy a készítők miket meg nem húztak az évad alatt. Az hagyján, hogy gyakorlatilag kinyírtak majdnem mindenkit, aki élt és mozgott, de nem finomkodtak a tinik szükségleteinek bemutatásával sem: a mindössze 16 körüli Violet lazán cigizik és lefekszik pasijával, szabadidejében pedig pengével vagdossa magát. Az első évad végével tényleg minden szálat elvarrtak, a Harmon család összes tagja csúnya halált halt, így örökre a ház foglyai maradnak, de boldogan „élnek” tovább, és egy kisebb véres színjáték segítségével küldik melegebb éghajlatra az összes későbbi vevőt. Ami viszont érthetetlen, az az évadzáró utolsó 15 perce. Harmonék karácsonyi harmóniája a szellemlétben kicsit irritáló fordulat, már-már happy endnek tekinthető, az aprócska Antikrisztus ébredése viszont elővetítheti a második évad témáját. Az American Horror Story folytatása azonban Ryan Murphy elmondása szerint már biztos, hogy más történeti szálon indul el, új szereplőkkel, új helyszínen. Néhány régebbi arc visszatérhet, de kérdéses, hogy kik bukkanhatnak fel valahol máshol, hiszen a szellemek nem hagyhatják el az épületet. Egyelőre ez a hír Jessica Lange második évados szereplését vetíti elő. Ha minden egyes szériában új sztori indul, és az első évaddal megegyező színvonalon tudják hozni a történetet, valamint a színészi játék minőségét, az American Horror Story még jó ideig a legjobb amerikai rémálom maradhat.

Értékelés: 5/5