Miért pont az a szerző ír tesztet a Driveclubról, akinek világ életében borsódzott a háta a virtuális vezetéstől? Odadobtuk a PS4 első exkluzív autóversenyét egy igazi anti-racernek, és imádta.
Ki a franc akar a tévé előtt ülve vezetni?
Azokat, akik a keményvonalas autószimulátorokra koptatják a kontrollert, eleve csodabogaraknak tartom. A tévé előtt görnyedve figyelni az ideális ívet, ügyelni a féktávokra, szöszölni az autó futóművének beállításaival… Kösz, de nem! Persze távol álljon tőlem, hogy bárkit is az érdeklődési köre vagy a játékosi szokásai miatt cinkeljek. Mivel a Microsoft Forza Motorsport-, illetve a másik oldalon a Sony Gran Turismo-sorozata rendre milliós eladásokat produkál, ezért nyilvánvaló, hogy én vagyok a csendes kisebbség, akit totálisan hidegen hagynak az ehhez hasonló játékok.
Az árkád autóversennyel már kicsit más a helyzet. A jóval megengedőbb fizika, az irreálisra fokozott sebességérzet és a hajmeresztő mutatványok még engem is képesek néhány percre a volán mögé ültetni, de eddig nem volt olyan produktum, ami képes volt hosszabb távon is maradásra bírni. (A csodálatos Split/Second-öt kivéve, de az inkább akciójáték, mint autóverseny.) Eddig…
Nemzetközi autóklub
Manapság már minden közösségi. Lassan már olyan app is lesz, ami a napi trónolások számából és a széklet állagából következtet majd arra, hogy az ismijeid között ki a legnagyobb kulagép. (Ha lesz ilyen, a jogdíjról nem mondok le.) Ez az építsünk közösséget-attitűd egy ideje már megtalálta a gaminget is, a PS4-exkluzív Driveclub pedig annyira trendi, hogy egész koncepciót épít a közösségi élményre. Itt kérlek szépen klubokat alapíthatsz, vagy mások által alapított klubokhoz csatlakozhatsz, a cél pedig az, hogy ezután ne csak a saját köridőddel, hanem a klubod eredményeivel is versenybe szállhass az online arénákban.
A készítők ezúttal tényleg komolyan vették a dolgot. Az online közösségi funkciók nem csupán ott vannak a háttérben, de lépten-nyomod az arcodba mászik, hogy melyik klub melyik versenyzője melyik eredményeddel törölte ki éppen a seggét, ami – meglepetés! – tényleg baromi motiváló tud lenni. A klubod ügyét a magadénak érzed, a veled vállvetve driftelő klubtársadnak pedig szívből tudsz szurkolni, hiszen az ő sikere a te sikered is. Szóval a koncept ezúttal valóban képes volt keresztüllépni az ilyenkor szokásos marketing-szólamokat. De mégis milyen maga a játék?
Kéccázhúsz felett
Most pedig ledobom az atombombát, aminek a Gran Turismo fizikáján és mikrobeállításain edződött szimulátoros társadalom úgy fog örülni, mint egy méretes kankónak az egyszeri pornósztár: A Driveclub annyira szimulátor, amennyire a Diablo tamagocsi. Igen, ez egy vérprofi árkád cucc, de azért akad vigasz annak is, aki kiütést kap a levegőben úszó műanyag-verdáktól. Ha olyasmit hallottál korábban, hogy a játék félúton leledzik valahol a szimulátor és az árkád autóverseny között, akkor ezt gyorsan felejtsd el. Viszont az sem igaz, hogy egy Burnout-klónról beszélünk, hiszen a száguldás közben egy borzasztó okosan kitalált szabályrendszer terelget az okosabb vezetés felé. A türhő pilótákat a program igencsak fájdalmas sebesség-leszabályzással bünteti.
Nem érdemes tehát kanyarokat levágni, sok időre elhagyni a szilárd útburkolatot, vagy izomból beleszállni az előttünk haladóba, mert ilyenkor súlyos másodpercekig araszolásra leszel kényszerítve. Ehhez még hozzájön az, hogy a versenyek közben más játékosok által elért eredményeket dönthetsz meg random face-offok formájában. Az egyik haverod például egy hajtűkanyar után száz méterrel már százötvennel szaggatta az aszfaltot, vagy lenyomott egy kétszáz-méteres driftet? Csináld meg jobban, és máris a tiéd lehet az adott szakasz legjobb eredménye, amit a játék vérvörös posztóként tol a többiek benzingőztől pirospozsgás arcába.
A meglepetés: a dolog működik! Egy idő után már nem azért fogsz ésszel száguldozni, mert a hibátlan fizikai szimuláció miatt még az aszfaltról felröppenő kavics is kihat a kocsi menettulajdonságaira, hanem egészen egyszerűen azért, mert felesleges belassítások nélkül akarod élvezni a száguldást, közben pedig le akarod nyomni a mazsola haverjaid eredményeit, ne legyen már jobb napjuk, mint neked. A szimulátor-fanok még ezzel együtt is kiütéseket fognak kapni attól, hogy az autók nem sodródnak ki lépten-nyomon, ha az ember elnézi az ideális ívet és még akkor is vidáman tolhatod a vasnak kétszázzal, miután körülbelül pont annyival pusziltad meg a szalagkorlátot két kanyarral azelőtt.
Azt értem, hogy gőzgép, de mi hajtja?
A játék külsőségeiben abszolút nextgen. Ilyen füsteffektet például még nem is nagyon láttunk, de a fény-árnyék megvalósítása, a dübörgő motorhangok vagy a kisodródás esetén tapasztalható részecskeeffekt is teljesen rendben vannak. A nagyon beharangozott (és az előzetes gameplay videókon bombasztikusan virító) dinamikus időjárás-változást viszont sajnos nem volt lehetőségünk szemmel bevizsgálni, mivel ezt a fénykép-móddal karöltve csak a hivatalos megjelenést követő napokban fogják belepeccselni a játékba. Az egyszeri gémernek egyébként is van egy olyan érzése, hogy még nagyon sok minden vár ránk Driveclub-fronton. (Szándékosan nem azt írtam, hogy félkész a játék, hiszen egy minden szegmensében olajozottan működő alkotásról van szó.)
A játékmódok például összesen hárman (verseny, időmérő és drift) vannak, ami nem valami sok, ahogy a volán mögé ültethető virtuális pilóták külleme is rendkívül szegényesen variálható. Olyan, mintha az alkotók nem akarták volna a lehetőségek garmadájával elvonni a figyelmet a lényegről, ami nem más, mint maga az autózás felhőtlen öröme és a verseny izgalma. Persze a készítők azért biztosítottak minket afelől, hogy rengeteg ingyenes update érkezik még a játékhoz. A helyzet az, hogy van is miért.
Kell ez neked?
A sallangok nélküli versenyjáték megalkotására irányuló törekvés kétségkívül célt ért és ezt az autós játékok ellen beoltott felhasználóként mondom, hiszen legnagyobb meglepetésemre egyszerűen nem akartam kipattintani a lemezt a PS4-ből. A Driveclub-ban nem fogsz (nem is tudnál) beállításokkal szöszölni, órákig memorizálni egy-egy húzósabb pályát és Bruce Lee-t sem fogod felpingálni az autó oldalára. Itt csupán arról van szó, hogy a lemez behelyezését követő harmadik percben már padlógázzal vereted a kanyarokat valamelyik szuperautóval, miközben az eléd pakolt face-offok az egekbe túrázzák a pulzusodat. Árkád-mennyország – írtuk a hónap legjobban várt játékairól szóló cikkünkben, és ezt a jelzőt ezúttal veheted készpénznek, minden előnyével és hibájával együtt.