Azta, találtunk egy baromi jó magyar sci-fit

A Lilianről lehet, hogy nem is hallottál, pedig kellett volna. Nem baj, időben szólunk, hogy le ne maradj róla.

Ronil Caine neve biztosan nem mondana semmit sem a legtöbbünknek, ami mondjuk nem nagy csoda, hiszen a magyar írónak ez az első regénye, de egyből olyan magabiztosan kopogtatott be az ajtón a Liliannel, hogy az például Lőrincz L. Lászlót is levette a lábáról. Nem azért nagyszerű a könyv, mert a felvetését még nem olvashattad sehol, hanem azért, ahogy az alapötletet kibontja, és végigviszi.

A Lilian a jó öreg klónozás témakörével operál, egy japán cég olyan lehetőséget ad szupergazdagoknak, amit senki más sem ad a világon, kiválaszthatnak bárkit, akit a cég nem csak hogy klónoz, hanem egyenesen arra programoz, hogy szerelmesek legyenek az illetőbe, így eltölthetnek bármilyen szupersztárral, vagy pontosabban annak klónjával egy-két hetet, aztán a klónt persze megsemmisítik. És nyilván nem megy majd minden olyan simán, mint egy szép napon az oviban, ahogy az lenni szokott, de nem is olvasnál el egy könyvet, amiben a főhős két hétig izzasztja gond nélkül Jessica Albát a legkülönfélébb módokon. Vagy várjunk csak…

Szóval főhősünket, a gazdag Robert Turnert is megtalálja a japán cég feje, majd rövid huzavona után rájön, hogy egy feltörekvő színésznővel, Liliannel szeretne eltölteni egy kis időt egy fényűző japán házban. De itt jön az, ami miatt érdemes beszélni erről a könyvről. Jönnek a kérdések. Te mit tennél, ha egy klón a tulajdonod lenne? Mi lenne, ha fizetnél valakiért, aki tényleg szerelmes beléd, és tudnád, hogy ő csak egy tárgy, akit vissza kell szolgáltatnod? Tárgyként kezelnéd? Tudnál emberként tekinteni rá? Vagy te is elkezdenél lecsúszni a lejtőn, és néha picit (vagy nagyon) istent játszanál?

Ronil Caine

A Lilian nem megy bele végletesen mélyen ezekbe a témákba, de szépen felteszi és meg is válaszolja ezeket a kérdéseket, és pontosan tudod, hogy ha te is hasonló helyzetbe kerülnél, talán nem viselkednél másképp. Közben a könyv elég nagyot vállal, hiszen hol sci-fiként, hol thrillerként funkcionál, de a romantika sem áll tőle távol, és tulajdonképpen minden egyes műfaji elemet a legnagyobb alázattal kezeli, és az a helyzet, hogy ilyet is ritkán látni. A romantikus részek általában képesek taccsra tenni bármilyen izgalmas történetet, de itt azért sem zavaróak, mert Turner karakterfejlődésének szempontjából fontosak, a sztori egésze szempontjából pedig abszolúte elengedhetetlenek.

Közben végig érezni, hogy aprólékos előkészület előzhette meg a könyv írását, a japán vonatkozás nagyon életszerű (éltem Tokióban rövid ideig, tudom, miről beszélek), ráadásul furcsa az egész, mivel nagyon könnyű olvasmány a Lilian, de ettől még látszik rajta, hogy az író maximalista. Mindent igyekszik legalább röviden kifejteni, nehogy kérdések maradjanak bárkiben, nehogy egyetlen mellékszereplő ne kapjon legalább minimális karaktert, mert karaktert mindenkinek kapnia kell, és ez így is van jól.

A történet is pont annyira csavaros, amennyire szabad, pont nem esik túlzásokba, okosan vezeti a cselekményt, ügyesen is zárja le azt. Furcsa ezt mondani egy sci-firől, de életszerű az egész. Vagy legalábbis pont így képzeled el ezt a történetet, ha valamilyen furcsa módon megtörténhetne a valóságban is. A Margó-díjra is jelölt Lilian elég erős bemutatkozás egy elsőkönyves írótól, jó kérdés, mit fog mutatni Ronil Caine legközelebb, az biztos, hogy oda kell figyelni erre a srácra. És igen, ha sok pénzünk lenne, klónoztatnánk a belénk szerelmes Jessica Albát, és azzal a lendülettel lelépnénk vele. Vagy legalább megpróbálnánk.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon