Aki igazi Almodóvar-hangulatot vár, ne szálljon fel erre a gépre. De ha mégis, akkor semmiképpen se igyon a koktélból…
A spanyol mester legutóbbi remekműve, a rendező megszokott stílusától teljesen idegen A bőr, amelyben élek után megint szokatlan területre tévedt: Almodóvar ugyanis habkönnyű vígjátékot rendezett, ami ugyan nem kanyarodik teljesen messze attól, amit eddig láttunk tőle, de az isten se tudja megmondani, mi volt ezzel a filmmel a célja. Van egy bajba jutott repülőjáratunk, amelyen a saját neméhez vonzódó személyzetnek köszönhetően Pedro főnök úr elsüti az összes meleg-sztereotípiát, patakokban folyik az alkohol, előkerülnek a drogok, mindenki mindenkivel, és még a drámázás sem marad el.
Szóval hogy jön ez mind össze? Nagyjából sehogy. A harsány és kifejezetten frenetikus vígjátékként induló Szeretők, utazók ugyanis a túlságosan is szép felszállás után erősen zuhanni kezd, vesz egy furcsa fordulatot, amitől nem tudja az ember hová tenni a művet. Almodóvar ugyanis egy ponton elkezdi kibontani a karaktereket, de kicsit suta módon: mindenkiről megtudunk egy–két sztorit, közben hozzáad az egyenlethez egy szárazföldi szálat is, amelyet ha elfelejtenénk sem történne semmi a sztori szempontjából (értsd: felesleges, mint egy Barátok közt-maraton, de valamivel ki kellett tölteni a műsoridőt), maximum az egyik leggyönyörűbb színésznőt hagynánk ki a moziból. Az meg ugye nem jó senkinek.
A leszállni képtelen repülő férfi utaskísérői (kis szpojler, de nem árulunk el nagy poént) egytől egyig a saját nemükhöz vonzódnak, vagy legalább biszexek, így a férfi férfival poénok kerülnek előtérbe, amelyek a film első negyedéig kifejezetten nagy röhögésekre késztetnek. A rövidke játékidőbe belefér egy musical-betét, egy business class-orgia, pár idézhető beszólás, és egy olyan szerelmi szál, ami végül sehová sem tart, így ha a film után el akarod mesélni a barátaidnak, mit láttál, nagy bajban leszel.
Mert mit láttál? Sok homoszexuális, vicces karaktert, akik szeretnek élni, akik bajban vannak, akik lefekszenek egymással, drogoznak és harsányan szeretnek, utálnak, táncolnak és énekelnek. Elmesélnek néhány sztorit, közben pedig nem tud leszállni egy gép. Könnyű az egész, mint a felhők, amelyek között a járat száll. De aztán valamikor az út felénél már nem tudod, hova is tart ez a gép, hogy miért ennyire furcsa rajta mindenki, és csak biztonságban le akarsz szállni. Aztán hazamész, és elfelejted az egészet. Egy laza utazásnak jó, de nem szabad tőle túl sokat várni, a homofóbok pedig messzire kerüljék el a filmet. Ez a járat nem nekik indul…