Akinek volt szerencséje tavaly az Álcák csapdája és a Válogatott gyilkosok filmekhez, pontosan tudja, hogy néz ki egy elbaltázott kémthriller és egy tét nélküli, száraz akciófilm. A Védhetetlen olyan, mintha a kettő keveréke lenne, de azért ennyire nem rossz a helyzet, mert minden a helyén van, és akinek nincsenek olyan luxus elvárásai, hogy egy mozgókép a műfaji kliséken kívül legalább egy eredeti mozzanatot is tartalmazzon, még élvezni is fogja a mókát.

Egy igazi Player olvasó azonban sosem éri be a kevesebbel, ezért érdemes még néhány mondatot szánni a svéd Daniel Espinosa munkájára. A rendező legutóbb az Instant dohány című skandináv gengszterfilmmel rukkolt elő, ami korrekt munka volt, de ha most idejönne Scarlett Johansson, és felajánlaná, hogy örökre a szexrabszolgám lesz, cserébe idézzek fel neki egyetlen jelenetet a moziból, máris lenne egy okom az öngyilkosságra. Espinosa amúgy profi alkotó, remekül adagolja a dinamikus akciójeleneteket, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de ő is érezte, hogy nem élete legfontosabb forgatókönyve került a kezébe, amikor rábólintott a Universal ajánlatára.

A cselekmény egy bizonyítani vágyó CIA ügynök (Ryan Reynolds) és egy évek óta körözött, amerikai titkosszolgálatot eláruló férfi (Denzel Washington) fogócskáját tárja a nézők elé, de van itt szerelem, árulás, korrupció, senki sem az, akinek látszik, vagy hogy drága Virág elvtárstól idézzünk: az a gyanús, ami nem gyanús. Egészen meglepő módon a főszerepben nem Jason Statham, sőt, nem is Gerard Butler keménykedik, hanem Ryan Reynolds, aki csak most fog belejönni a lövöldözésbe, ellenben Denzel Washington jó ideje megragadt a tucat-akciófilmek folyóhomokjában. Mellettük feltűnik Vera Farmiga is egy jelentéktelen szerepben, valamint Brendan Gleeson, aki láttán mostantól mindig kőbunkó ír beszólások jutnak majd eszünkbe a Guardistának köszönhetően.

Védhetetlen (Safe House)

• Hossz114 perc
• Rendező Daniel Espinosa
• Főszereplők Ryan Reynolds, Denzel Washington, Vera Farmiga
• Kinek? Adrenalin junkieknak / Akció-thriller fanoknak / Akiknek elegük volt a romantikázó Reynoldsból

Bármennyire is lapos a forgatókönyv, Espinosa fektethetett volna nagyobb hangsúlyt a két főszereplő karakterének és háttértörténetének megrajzolására, mert így nincs kiért izgulni. Továbbá ő is beleesik abba a hibába, ami ebben a zsánerben elég gyakori: azt hiszi, pusztán a lövöldözéssel felrázza a nézőket, pedig ez veszélyes játék, ugyanis ha nincs tisztességesen összerakva az alapanyag, a stuki fordítva sül el, és a monoton fegyverropogás inkább elaltatja a publikumot. A másik komoly baklövés, hogy a mozi textúrája is andalító. Értjük mi, hogy a Bourne-sorozat mekkora hatással volt a hasonló filmekre, de hiába a szénné vágott bunyók és a mozgalmas fokvárosi autós üldözés, vagy a macska-egér játék a stadionban, ha ez a szűrőzött, kézikamerás, szemcsés, szürke képi világ olyan hatással van ránk, mintha esőben vezetnénk egy autósztrádán.

Espinosa muníciója nem tart sokáig, és ha nem vigyáz, emberünk könnyen a Tony Scott-szindróma egyik újabb áldozata lehet. Aktuális filmje arra mindenesetre elég, hogy csillapítsa a függők éhségét a közelgő Bourne-hagyaték és a huszonharmadik James Bond kaland érkezéséig.