Elizabeth Bigley – vagy ahogy az utókor ismeri, Cassie Chadwick – a múlt századforduló környékén négyzetre emelte az amerikai álmot. Egy jól prosperáló kuplerájból egyenes út vezetett számára a legjobb luxusszállodákba és a legfényesebb partikba, és ehhez még csak adakozó kedvű celebpasikra sem volt szüksége. Egyedül csinálta az egészet.

Elizabeth Bigley 1857-ben született a kanadai Eastwood mellett egy kis farmon. Tizennégy évesen csillogtatta meg először különös tehetségét, amikor ruhatárát hamis csekkekkel vásárolt darabokkal kezdte feltölteni. Ezen tevékenységét kilenc évig sikerült a radar alatt végeznie, ám 1870-ben egy szemfüles boltos nyakon csípte. Zsenge korára tekintettel egy határozott ejnye-bejnyével szabadon bocsátották. Akkor még senki nem sejtette, hogy a hölgy néhány évtized múlva korának leghíresebb csalását fogja végrehajtani.

Nem mondhatjuk, hogy a figyelmeztetés mázsás súllyal nyomta volna hősnőnk vállát. Amerikába, Clevelandbe utazott, ahol Lydia DeVedere néven egy alagsori lakásban tisztánlátóként kezdte levenni a város hiszékenyebb háziasszonyait. Első férjét '82-ben fogyasztotta el. Amikor hozzáment a jómódú Dr. Springsteenhez, egy helyi újság fotót közölt a boldog párocskáról, amit az ifjú ara legnagyobb pechjére meglátott néhány korábbi kárvallott is. A háza előtt katonás sorokban várakozó sértetteket a férj igazi úriember módjára kifizette, majd beadta a válókeresetet.

A nagy mutatványig sem volt zökkenőmentes Lydia élete. Első félresikerült házassága nem vette kedvét, még válása évében újra férjhez ment, de ezúttal egy izmos házasság előtti szerződéssel biztosította be későbbi éveit. 1889-ben ismét csekkhamisításon kapták, amiért négy évig volt kénytelen a börtönben gyakorolni jövendőmondó képességeit, majd visszatért Clevelandbe, ahol bordélyházat nyitott.

Színésznői képességei ott sem hagyták el. Amikor az egyik udvarlója, bizonyos Mr. Chadwick udvariasan közölte vele megállapítását – "Hölgyem, ez egy kupleráj, amiben magácska lakik." –, a szélhámosnő elájult, majd miután magához tért, átkarolta lovagját és a fülébe súgta: "Vigyen el engem innen messzire!" Persze tagadta, hogy tudomása lett volna a házában folytatott üzletről, a szegény balek pedig hitt neki, és a bankszámlája mellett jól csengő nevét is megosztotta vele az oltár előtt.

Az ezután már Cassie Chadwick néven tevékenykedő szélhámos végül férje széles ismerősi körét kihasználva csinálta meg korának egyik legnagyobb átverését. Férjura ügyvédjével sikeresen elhitette, hogy ő maga Andrew Carnegie, a közismert és dúsgazdag iparmágnás házasságon kívüli lánya, és esedezve kérte a köztudottan pletykás jogász diszkrécióját. Néhány hónap múlva már egész Ohio arról suttogott, hogy egy bizonyos Mrs. Chadwick a 400 millió dolláros örökség várományosa, aki egy titkos széfben elzárva több millió dollárnyi értékpapírral rendelkezik.

Andrew Carnegie

Amikor tehát Cassie elsétált egy közeli bankba, és egy hamis értékpapírt fedezetként felmutatva egy kisebb összegű kölcsönt igényelt, az igazgató alig tudta visszafogni örömkönnyeit. A felvett hitelt a szélhámos mindig egy másik banknál felvett kölcsönnel törlesztette, így hamar elterjedt, hogy a Carnegie-lánnyal érdemes üzletet kötni. Kis idő múlva bankigazgatók és vállalkozók taposták egymást a csaló kegyeiért.

Ezzel a módszerrel Cassie óvatos becslések szerint tízmillió, bátrabb találgatások szerint húszmillió dollárnyi hitelt vett fel mindennemű fedezet nélkül, a szerzett pénzből pedig elképesztően fényűző életet élt.

A hullámok 1904-ben csaptak össze Cassie feje felett, amikor egy szorgalmas bankár kiderítette, hogy a nő semmiféle fedezettel nem rendelkezik, és az itt-ott általa letétben hagyott kötvények és egyéb dokumentumok is annyit érnek, mint a papír, amire a csaló ráhamisította őket. A hír bombaként robbant, és a sajtó még évekig napirenden tartotta a témát.

Csíz!

Az elcsalt milliók sajgó sebet hagytak maguk után az állam pénzügyi viszonyaiban, olyannyira, hogy az egyik bank, mely 800 ezer dollárral járult hozzá a hölgy mesés életviteléhez, kénytelen volt csődöt jelenteni. A csalónő New Yorkban tartott bírósági tárgyalásán még maga Andrew Carnegie is megjelent, mert látni akarta a nőszemélyt, aki az ő sarjaként csalta végig Ohiót.

Az ítélet nem volt éppen szívmelengető. A szerzett zsákmány tekintetében nevetséges pénzbüntetés még nem, de a 14 évnyi szabadságvesztés már csalt néhány könnycseppet Cassie szemeibe. A börtönben ugyan igazi celebhez méltó életet élt, az egészsége mégis megsínylette a bezártságot. Halála előtt még intézett magának egy kanadai sírkövet a családja temetőjében, majd 1907-ben – éppen az ötvenedik születésnapján – maga mögött hagyta ezt a világot.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

Hiába lett remek, dögrováson van a Sony VR-headsetje

További cikkeink a témában