2011-ben gyártották, amikor az elektromos mobilitás még épp bimbódzni kezdett. Ráadásul újszerű, mintha csak egy-két éves lenne. És ami még furcsább: tök jól működik!
Előbb vagy utóbb, de mindenképp bekövetkezik a kertes házban élő vagy kiskertet művelő, nyaraló gyepét ápolgató férfiember életében a pillanat, amikor úgy érzi: nem élhet tovább egy fűnyírótraktor vagy legalább egy kis ráülős fűnyíró nélkül! Mind Forrest Gumpok vagyunk egy kicsit a lelkünk mélyén, ne is tagadjuk.
Az elektromos mobilitásról szóló 2020-as években viszont a klímavédelem, a CO2-emisszió ügyére fogékonyak fejében már akár a fűnyírótrakik műfajában is felmerülhet, hogy: nincs ebből elektromos? Olyan, aminek ugyanúgy megvannak az előnyei, mint az elektromos autóknak: nem ereget mérges kipufogógázokat, csendes és nulla a karbantartásigénye? És persze van. Itt van például ez a cuki kis Cub Cadet CC30E, egy belépő méretű kis gép, 76 centis vágásszélességgel, lítium-akkuval, mindössze csupáncsak háromezer dollárért. Plusz a fűgyűjtő zsák, még háromszáz dollárért. Összesen 942 ezer forint, mai árfolyamon:
Vagy felmegy az ember a Jófogásra, Vaterára, beírja, hogy elektromos, ráülős, fűnyíró, traktor, és szerencséje van, mert felbukkan ezer euróért Pécs mellett egy ilyen gép, a semmiből. Fűgyűjtő zsákkal együtt. És pont ez történt egy falumbéli szomszéddal, aki tudja, hogy engem érdekelnek ezek a dolgok és büszkén megmutatta friss szerzeményét:
350 ezer forint: ennyiért lehet venni egy átlagos 5-10-15 éves, benzines, 12-15 lóerős fűnyíró trakit, ami azért látványában is, teljesítményében is sokkal komolyabb gép. Viszont az túl nagy egy kis kertbe, sok odafigyelést és karbantartást igényel (olaj, légszűrő, gyertya, szíjak), hangos, büdös.
Mondjuk az igaz, hogy a német lomizásból származó narancssárga fenevadba még kellett venni három új akkumulátort és meg kell majd keresni és kijavítani egy kontakthibát, hogy ne kelljen néha szégyenszemre a kábeleket ráncigálni, amikor kicsit megmakacsolja magát a masina. Szóval inkább 400 az a 350. De hogy utána ezzel újabb tíz évig csak menni kell és legfeljebb a kést kell kalapálni néha, az nagyjából biztos. Na de akkor is, 400 ezer, mikor 420 ezerért már van új benzines... Hasonló dilemma ez, mint az elektromos vs. belsőégésű motoros autók ügye és mindenkinek magának kell eldöntenie, mi mennyire fontos neki.
A neten nagyjából semmilyen infót nem találtam erről a gépről, de ha elhagytam a LAZER-t a keresésből és csak a kevésbé zengzetes G1-RM10 típusjelzésre kerestem rá, már felbukkant néhány kép, néhány német hirdetés illetve egy meglehetősen vegyes képet adó amerikai vásárlói értékelés-gyűjtemény az Amazonról, ahol ezek szerint a gépet egykoron meg lehetett rendelni online.
Szóval: ez egy Kínában készült, 65 centi vágásszélességű, 2011-es gyártású kis ráülős elektromos fűnyíró. Pofonegyszerű a működése: egy változtatható forgásirányú motor gondoskodik a kerekek hajtásáról, két másik, kisebb pedig a fűnyírókések forgatásáról. Kuplung, szíj, hidrohajtómű nincs, minden közvetlenül megy a motorokról, nincs, ami elromoljon.
A mechanika meglepően masszívnak tűnik, a kormánymű kifejezetten igényes, a váz erős. A műanyag burkolaton látszik egy korábbi törés javításának nyoma, de valószínűleg felboríthatták vagy leejthették valahonnan (utánfutóról?) a gépet, normál használatban elég nehéz lehet kárt tenni benne.
A hajtómotor valamivel sétatempó fölé gyorsítja a LAZER-t, ami egy fűnyírótrakinál teljesen rendben van. A pengéket forgató motorok teljesítménye elég a normál fűnyíráshoz, a ház körüli, akár nagyobb füves területekre ennél erősebb gépre nincs szükség. A kis traki egy óra intenzív fűnyírást simán végigtol a 3x38 Ah-nyi akkuval. (Egy elhanyagolt, gazos, vadrózsabokros félhektáros teleknek azért nem érdemes nekiindulni vele.) És ami a legfontosabb: munka közben nem bőg a benzinmotor és nem terjeng a kis kerti gépek működésénél megszokott olajos kipufogógáz szaga a környéken.
Az akkumulátoros elektromos kerti gépek még csak mostanában kezdtek el terjedni, a lítium-akkus nagyobb kerti gépek, akár traktorok pedig egyelőre rettentő drágák, hasonlóan az elektromos autókhoz. A közterületi fűnyírásban pedig nagyon elharapódzott nálunk az elmúlt években a kétütemű motoros, nejlonszálas "kaszálás", aminél gusztustalanabb, büdösebb, porosabb, a füvet jobban rongáló megoldás nem is nagyon létezik. (Ezek a gépek valójában nem arra valók, amire mifelénk a legtöbb helyen használják őket. Nagy területek pusztítása helyett a szegélyek karbantartására, damilszál helyett vágótárcsával felszerelve a forgófejet begazosodott, cserjés, bozótos területek tisztítására és meredekebb rézsűk kaszálására találták ki őket.)
A fentiek ismeretében komolyan meglepődtem, hogy már tíz éve is hozzáférhető volt ez a kulturáltabb, csendesebb, környezetkímélőbb megoldás, illetve hogy olcsó ólom-sav akkukkal is simán meg lehet oldani egy több száz négyzetméteres füves terület karbantartását is egy feltöltéssel. Hogyhogy nincs még legalább annyi zöld rendszámos fűnyírótraktor a gyepen, mint amennyi zöld rendszámos autó van az utakon?