Leonardo pofonegyszerű, mégis erős önhordó hidat tervezett az 1500-as évek elején. Olyannyira megállja a helyét ma is, hogy idén májusban Norvégiában önkéntesek építettek egyet.
Leonardo da Vinci (1452–1519) igazi polihisztor volt, a korlátlan kíváncsiságú reneszánsz ember archetípusa, festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író egy személyben. Elnézést, ha kihagytunk valamit.
Gazdag életművéből most az 1500 körüli évekre térjünk ki, amikor Leonardo a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Olyan berendezéseket szerkesztett, amelyeket olcsón és egyszerűen meg lehetett építeni, ami értelemszerűen rendkívül növelte a termelékenységet. Tervezett vízkiemelő szerkezetet a csatoraépítésekhez, és önhordó hidat is. Az utóbbit rajzolta meg plasztikusan nemrég az Engeneering X magazin:
Leonardo a hidat Cesare Borgia pártfogása alatt tervezte az 1500-as évek elején. Borgia katonai mérnöknek alkalmazta Leonardót, aki ekkor tervezte az egyszerű, de zseniális önhordó hidat,
aminek az összállításához nem volt szükség különösebb szakértelemre, és egy maroknyi ember is el tudta szállítani bármelyik csatatérre.
Ahhoz, hogy stabilan álljon a híd, elég összerakni, nem kell összeszerelni: sem kötelek, sem szögek nem szükségesek hozzá. A híd önhordó, és képes jelentős súlyt megtartani. Ráadásul több nagyon hasonló szerkezet a mai napig is van, és működik, például a Mathematical Bridge a híres cambridge-i egyetemen:
Sőt, idén tavasszal a Norvég Túra Szövetség önkéntesei összeállítottak egy ilyen hidat a hűvös északon:
Mások viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a technológiában és innovációban sokáig élen járó ősi Kínában is született nagyon hasonló megoldás, az úgynevezett „szivárványhíd”, amelyeket az 11. században is építettek már.
Mindenesetre Leonardónak számos vázlata fennmaradt, amelyek közül többet megépítettek, de a Wikipedia szerint „mindig módosításokkal, így egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki”. Lehet, de a neve örökre fennmarad – de a digitális technológia bűvöletében élő korunkban érdemes a szellemes, egyszerűen megvalósítható szerkezeteken is eltöprengeni, mert sokszor valóban nincs szükség többre.
Ez is érdekelhet: