Már az is nagy dobás volt, hogy a traktorgyáros odaszúrt a sikeres versenyautókat építő Enzo Ferrarinak, aztán a Lamborghini lendülete olyan magasra vitte a márkát, hogy megalkották a világ első szupersportautóját, a Miurát. Ferruccio Lamborghini utasítást adott az utód fejlesztésére, melynek formatervét Marcello Gandinire bízta.

Ahogy a prototípus megjelent a gyár udvarán, a munkások álla a földön koppant.

Egészen más karakterű autó lett, mint a lágy vonalvezetésű Miura. A Countach határozott élekből álló, ék alakú karosszériája akkora villantás volt, hogy a Lamborghinik dizájnját a mai napig meghatározta, ahogyan a hajtás elrendezését is. Amíg a Miurában keresztbe építették be a motort, addig a Countach szívó V12-ese már hosszában áll a kétfős kabin mögött.

Ezzel orvosolták azokat a hibákat, melyeket még az előd vetett fel. Javult az autó súlyelosztása, a nagy sebességű stabilitása, csökkent a túlkormányzottsági hajlama és megkönnyítette a karbantartást is, valamint a hűtési problémákat.

Első prototípusát 1971-ben mutatták be a Genfi Autószalonon, a szériaváltozat premierjét pedig 1974-ben tartották.

Nem sokkal a bemutató után, 1974. október 1-jén érkezett meg ez a Lamborghini Countach a csúcskategóriás autókkal foglalkozó francia Etablissements Thépenierhez. Ekkor még az eredeti barna metál színét viselte, melyhez mustársárga árnyalatú belsőt párosítottak. Nem sokáig porosodott a szalonban, mert néhány nappal később már a kereskedés standján csodálhatta meg a közönség a Párizsi Autószalonon.

Miután véget ért a kiállítás, az autót a sajtó számára és a potenciális vásárlóknak adták tesztelésre. Majd a sornyi lelkes újságíró után 1975 novemberében 10 500 kilométerrel az órájában adták el Pizzano úrnak, aki Jaramáját cserélte le a Countach-ra. Két éven át használta, majd 1977. május 4-én a drámáiról ismert francia írónő, Françoise Sagan bátyja vásárolta meg. Jacques Quoirez is egy másik Lamborghiniből ült át a csúcsmodellbe, nála az Espadát váltotta a Countach.

Valamikor a 80-as években kapott ezüst fényezést, melyet bordó csíkkal díszítettek.

1982. április 30-án egy Lot-et-Garonne megyei tulajdonos nevére regisztrálták az autót, aki a következő évben már túl is adott az akkor nyolcéves Lamborghinin. Május elején vették nyilvántartásba egy frissen diplomázott fiatalember neve alatt, aki korábban egy Alfa Romeo 2600-at használt. Imádta a formáját és a vezetési élményét, ezért rendszeresen használta is a sportautót az irodába menet. Később azonban győzött a diszkréció és egyre ritkábban vette elő a kisváros leggyorsabb látványosságát, a 370 lóerős Lamborghinit.

Egészen a 2000-es évek elejéig igazi ünnepnap volt, amikor előkerült az ezüst Countach, aztán az Atlanti-óceán vizével ölelt, La Rochelle melletti szigeten álló ingatlanának kazánházába került az autó. 2013-ban került elő, amikor egy másik regisztráció után másik garázsba került, a szekrény mellé, pokrócok alá.

Eredeti állapotában került elő, a fényezésén csak az évtizedek apró nyomai, karcok és horpadások láthatóak.

Gyönyörű a felújítatlan Countach patinája, amin csak enyhe rozsda fedezhető fel, viszont a motorja az első szerelésű 3,9 literes V12-es, ahogyan a szőnyegei is még 1974-ben kerültek bele. Kazettás Autovox rádióval és Pioneer hangszórókkal szerelték fel.

Most 87 558 kilométert mutat az órája, egy címke pedig arról árulkodik, hogy 1983 januárjában volt olajcserén, akkor 83 500 km-t jegyeztek fel. Első csomagtartójában a pótkerék mellett ott vannak a gyári szerszámai, hátul pedig az utasoldali ajtó ablakmechanizmusa.

Különlegességét nemcsak a követhető előélet adja, hanem az is, hogy ez volt a valaha gyártott kilencedik Countach. Ebből fakadóan pedig egy sornyi olyan megoldása van, mely sokkal közelebb áll a prototípushoz, mint a későbbi szériagyártású példányokhoz. Karosszériája is különleges, a Periscopo kifejezés a tetőbe vágott kis ablakra utal, melyet a belső visszapillantó miatt alakítottak ki. Később ezt az elemet már elhagyták, ezért tolatnak sokan a küszöbre ülve a Countach-sal. Meg azért, mert őrületesen menő.

Ez is érdekelhet: