Huszonöt évvel ezelőtt az Opel egy egyszerű, mégis figyelemreméltó autót állított reflektorfénybe a frankfurti autószalonon. Az ezredforduló előtt leleplezett G90 azt mutatta meg, milyen lehet a jövő takarékos népautója, és ha ma mindenki ehhez hasonló autóval járna, talán jobb hely lenne a világ.
Az autógyártókat mindig is foglalkoztatta a minél kisebb fogyasztású autók megalkotása, és nem volt ez másként az Opelnél sem, amikor a mérnökök a kilencvenes évek végén egy gazdaságos jövőautó prototípusának fejlesztésébe fogtak. Már a projekt elején, a tervezési fázisban eldöntötték, hogy nem egy különleges motort alkotnak hozzá, hanem egy olyan háromhengeres benzinest, ami az Opel sorozatgyártású erőforrásai közül származik.
„Két okból döntöttünk a benzinmotor mellett – mondta a prototípusról Walter Treser, aki akkoriban az Opel műszaki-fejlesztési vezetője volt. – Először is a közvetlen befecskendezéses technika nagy jövő előtt áll, sok lehetőség rejlik benne, másrészt pedig sokkal olcsóbb benzinmotort gyártani, mint dízelt, ami végső soron a vásárlónak is előnyös, hiszen az Opel eredeti filozófiáját követve elfogadható áron kínálhatjuk a csúcstechnikát.”
Fogyasztás négy liter alatt
Az ezredforduló hajnalán nemcsak az foglalkoztatott mindenkit, hogy vajon a számítógépek megbolondulnak-e, amint beköszönt a 2000-es esztendő, hanem az is, hogy az Európai Unióban hamarosan minden eddiginél szigorúbb emissziós határértékeket vezetnek be az új autókra, és vajon milyen modellek fogják ezt teljesíteni. Az Opel válasza erre a G90 tanulmányautó volt, amit 1999-ben a frankfurti autószalonon lepleztek le.
A tervezése során azt tűzték ki célul, hogy a szén-dioxid-kibocsátása nem lehet több 90 grammnál kilométerenként, innen kapta a nevét is, amivel a G90 már az évekkel később, 2008-tól bevezetni tervezett emissziós normát is képes volt teljesíteni. Mindez azt jelenti, hogy a kompakt prototípus fogyasztása 3,88 liter volt száz kilométeren, amit tehát nem dízellel, és még csak nem is hibriddel, hanem okos tervezéssel váltottak valóra.
Könnyű, könnyebb, még könnyebb
Az elképesztően kedvező fogyasztást aerodinamikus karosszériával, jelentős tömegcsökkentéssel, és persze takarékos motorral érték el. Az alumínium és magnézium használatával a négy méter hosszú autó mindössze 750 kilogrammot nyomott, és a mérnököknek sikerült további előnyökre váltani a könnyű építésmódot. A kedvező fogyasztásnak köszönhetően például kisebb lehetett az üzemanyagtank, ami tovább csökkentette a tömeget.
Karosszériája alumíniumból készült, akárcsak az olyan alkatrészek, mint a kormánycsukló és a rugóstagok, míg a kipufogórendszer tömegét rozsdamentes acéllal mérsékelték, és ultrakönnyű magnéziumot használtak a kormányműhöz, a váltóházhoz, az ülésvázhoz és még a tetőhöz is. A könnyebb autóhoz pedig egy kisebb teljesítményű fékrendszer is elegendő volt, ami a költségek további csökkentéséhez is hozzájárult.
Gazdaságos motorral
Motorja a Corsából származó 973 köbcentis, háromhengeres benzines volt, 60 lóerővel és 85 Nm nyomatékkal, ami bár mai szemmel kevésnek tűnik, egy 750 kilogrammos autóhoz teljesen elegendő volt. Az ötfokozatú robotizált váltójával az Opel koncepciója 14 másodperc alatt gyorsult százra, és 180 km/óra volt a végsebessége, ezek pedig jobb értékek voltak az akkor éppen csak egy éve megjelent Astra G alapmodelljének hasonló számainál.
3,99 méteres hosszával a G90 tizenkét centivel volt rövidebb a korabeli Astránál, de négyüléses utastere csaknem olyan tágas volt belül, míg a hátsó ülések előredöntésével 980 literes csomagtartót lehetett kialakítani benne. Jövőbemutató műszerfalán ötcolos kijelző, légkondicionáló, navigációs rendszer, telefon-kihangosító és CD-lejátszó is volt, a szekvenciális sebességváltót a kormányoszlopra tett karral lehetett kapcsolgatni.
Aerodinamikus jövőkép
Formája nemcsak áramvonalasnak látszik, hanem az is volt, a G90 karosszériájának légellenállási együtthatója 0,22, ez ma egy Porsche Taycan értékének felel meg, amivel ennek az Opelnek még ma is ott lenne a helye a legáramvonalasabb autók között. A dizájn pedig már az Opel jövőjét vetítette előre, legalábbis nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy meglássuk benne az Astra H vonalait, amit csak évekkel később, 2004-ben mutattak be.
Frankfurt ’99
A kilencvenes évek utolsó frankfurti autószalonján olyan újdonságokat lepleztek le a gyártók, mint a BMW Z8, a Honda S2000, a Peugeot 607, a Seat Leon és a Škoda Fabia, de itt jelent meg a Bertone által alkotott Astra Coupé és az Astra G-ből épített OPC is, amiből csak háromezer példány készült. Már a G90 is annak századik évfordulóját ünnepelte, hogy 1899-ben elkészült az Opel első autója, és ennek emlékére G100 néven egy keménytetős roadstert is összedobtak.
Frankfurti premierje után nem sokkal az Automotive News magazin az év tanulmányautójának választotta a G90-et, amire joggal lehettek büszkék az Opelnél. A kompakt, könnyű építésű koncepció azt igazolta, hogy nagyobb kompromisszumok nélkül lehet négy liternél kevesebbet fogyasztó autót építeni elfogadható áron. Sajnos ebben a formában a G90 sosem került gyártásba, de a benne kikísérletezett megoldások közül néhány azért utat talált az Opel szériamodelljeibe.
(Képek: Opel, Getty Images)
Ez is érdekelhet: