Peugeot 404 Coupé

A Peugeot az elsők között forgalmazott dízelmotoros személyautót, már 1958-ban kapni lehetett a 403-ast a francia gyártó saját fejlesztésű dízeljével. A hatvanas években, amikor a típus utódjának szánt 404-es megjelent, még mindig szinte csak a Mercedes kínált dízelautót, mert akkoriban még nem igazán fogadták el ezt a motort a személyautó-vásárlók.

A franciák azonban tettek volna róla, hogy javuljon a dízelmotor megítélése, ezért egy 404 Coupéból különleges prototípust építettek.

A jobb légellenállás érdekében az autót együlésesre alakították, a pilóta fölé áramvonalas kupola került.

A motorja 2,2 literes, négyhengeres dízel volt, amivel 1965-ben 5000 kilométert tettek meg a Monthléry pályán 159,3 km/órás átlaggal.

Mindez még nem volt elég, a Peugeot egy hónappal később visszatért, már a sorozatgyártású 404-ből származó 1,9 literes dízellel szerelt rekordautóval. 72 óra alatt 11 ezer kilométert hajtottak bele, 160 km/óra feletti átlaggal, amivel a Peugeot akkor összesen több mint negyven sebességi és fogyasztási rekordot döntött meg.

Opel GT

A hetvenes évek elején már az olajválság is egyre inkább kikényszerítette a fogyasztás csökkentését, és erre jó megoldásnak bizonyultak a dízelautók. Az Opel, mielőtt bemutatta volna a korabeli Rekord dízelváltozatát, szintén épített egy rekorddöntésre szánt prototípust, a Peugeot mintájára szintén egy sportkupéból, a GT-ből.

A francia társához hasonlóan a GT tetőjét is teljesen átalakították, csak a vezető fölötti részre került egy aerodinamikus fülke. A 2,1 literes négyhengeres dízelmotorjára turbótöltőt szereltek, a teljesítménye ezzel együtt is mai szemmel szerénynek tűnő 95 lóerő volt, de a GT prototípusa

az áramvonalas formájának is köszönhetően 197 km/órás sebességet ért el.

Nem ez volt a GT egyetlen rekordja, az Opel ugyanis hat autóversenyzőt, köztük a korábbi Formula–1-es pilóta Paul Frère-t hívta a dudenhofeni tesztpályára, ahol 1972-ben váltott vezetőkkel 52 óra alatt 10 ezer kilométert tettek meg, 190 km/órás átlaggal, és 18 rekordot döntöttek meg. 1972-ben pedig meg is jelent az Opel Rekord a 2,1 literes dízelmotorral.

Mercedes-Benz C 111

A Mercedesnél már 1969 óta kísérleteztek a C 111 prototípusával, amit eleinte 280 lóerős Wankel-motorral szereltek fel, majd a továbbfejlesztett, 350 lóerős változatával 300 km/órás sebességet értek el. Az olajválság nyomán pedig ezt a lélegzetelállító tanulmányautót is arra használták fel, hogy a dízelmotorok tehetségét igazolják vele.

A 240 D-ből származó háromliteres, öthengeres dízelmotort vették alapul, aminek

a teljesítményét turbóval és töltőlevegő-hűtővel 80-ról 190 lóerőre növelték.

A C 111-II ezzel tizenhat rekordot döntött meg az olaszországi Nardò körpályáján, ahol összesen 10 ezer kilométert tettek meg vele 252 km/órás átlagsebességgel.

A Mercedes szerint ennél is több volt benne, ezért a prototípus légellenállási együtthatóját 0,183-ra csökkentették, a motor teljesítményét pedig 230 lóerőre növelték. Újra visszatértek a nardói pályára, ahol egy defekt miatt kis híján kudarcba fulladt a projekt, de kilenc rekordot állítottak fel,

327 km/órás végsebességgel és 12 órán keresztül 314 km/órás átlaggal – mindezt 1978-ban.

Ez is érdekelhet: