A háború előtti időszak egyik legszebb sportkocsija a BMW 328, ami a versenyeken is sikereket aratott. Az egyik legnagyobb diadala a Mille Miglia győzelme volt 1940-ben, amihez szuperkönnyű áramvonalas karosszériát terveztek hozzá.
A BMW 328 nemcsak az egyik legszebb sportautónak számított a második világháború előtt, hanem sorra szerezte a győzelmeket az európai versenypályákon. A mindössze 3,9 méter hosszú, 830 kilogrammos roadstert kétliteres, soros hathengeres motor hajtotta. 1936-ban leplezték le a Nürburgringen, és rögtön megnyerte a kategóriáját.
Mivel a német versenyeken akkoriban csak a nyitott tetős autókat engedélyezték, ezért a 328 eredetileg roadsternek készült, de nem sokkal később kiderült, hogy a kupéforma aerodinamikája sokkal kedvezőbb.
A BMW az olasz Carrozzeria Touring műhelyétől rendelt áramvonalas karosszériát, amivel 200 km/óra feletti sebességet értek el.
1939-ben a Touring Coupé meg is nyerte a kategóriáját a 24 órás Le Mans-i futamon, a 3188 kilométeres versenyt 132,8 km/órás átlaggal teljesítette. A BMW-nél nem voltak teljesen elégedettek az autóval, ezért teljesen új karosszériát terveztek hozzá.
A kísérleteket stuttgarti műszaki egyetem professzora, Wunibald Kamm vezette, aki először végzett szélcsatornás teszteket a BMW-nek.
A BMW alvázát húsz centivel megnyújtották, erre került a csővázas szerkezet, ami mindössze 30 kilogrammot nyomott, és az alumínium karosszériaelemekkel tényleg szuperkönnyű lehetett a 328-as. A Kamm-formával
a légellenállási együtthatója 0,35-ről 0,25-re csökkent, ami még a mai autóknak is a becsületére válna, ezzel 230 km/órás végsebességet ért el.
A típus a legnagyobb sikerét az ezer mérföldes közúti futamon, az olaszországi Mille Miglián aratta.
1938-ban egy halálos áldozatokkal járó baleset után Mussolini ugyan törölte a következő évi versenyt, de 1940-ben ismét megrendezték. Brescia, Mantova és Cremona közt jelölték ki a 167 kilométeres pályát, amit kilencszer kellett teljesíteni.
A BMW öt autóval nevezett, három roadster mellett két kupé is rajthoz állt. A Kamm Coupéval egy olasz csapat, Giovanni Lurani Cernuschi báró és Franco Cortese indult, a Touring Coupéban pedig Fritz Huschke von Hanstein és Walter Bäumer foglalt helyet, és
a német páros rögtön a rajt után addig elképzelhetetlen tempóval állt a verseny élére.
A Mille Miglia favoritjának az Alfa Romeo számított, de a második körre a BMW mindkét kupéja vezetett, igaz, a Kamm Coupé nem tudta sokáig tartani a lépést, a karburátor és az olajpumpa hibája miatt a hetedik körben fel kellett adnia a futamot.
A Touring Coupéval azonban megfutották a közúti versenyen addig valaha mért leggyorsabb kört 174 km/órás átlaggal.
A szabályok szerint a futam során sofőrt kellett volna cserélni, de a német csapat utasítása az volt, hogy az előkelő von Hanstein érjen célba az autóval. Nino Farina az Alfa Romeóval már a nyakukon volt, a BMW-s páros néhány kilométerrel a cél előtt mégis megállt cserélni, így
Bäumer vezette be a győztes autót a célba, 15 perccel az olasz riválisok előtt, 166,7 km/órás átlaggal.
A harmadik, ötödik és hetedik helyen is BMW 328 futott be, ami hatalmas siker volt a németeknek.
Mivel az ország akkor már a háború küszöbén állt, a versenyautókat gondosan elrejtették, és meg is úszták a pusztítást, a háború utáni kavarodást azonban nem mind élte túl. A híres Kamm Coupét a márka versenyigazgatója, Ernst Loof szerezte meg, és saját autójaként használta.
Loof pénzügyi problémák miatt megvált az autótól, és az új tulajdonosnál nem sokkal később egy közúti balesetben semmisült meg. A BMW-nél az ezredfordulón döntöttek úgy, hogy újra megépítik a motorsport-történelmük legendás alakját, alapos munka után
2010-re készült el a Kamm Coupé replikája, ami a BMW egyik legnagyobb versenysikerét hirdeti.
