Volt egy jó napom, amikor vezethettem a mai Audi-paletta legtöbb képviselőjét, az Audi Driving Experience esemény jóvoltából.

Szögezzük le az elején, hogy ezelőtt soha nem vezettem Audit, viszont gyerekkorom óta azt hajtogatom, hogy ha beüt a magas élet, akkor álmaim autója egy kombi RS6 lesz!

Ezzel a pedigrével indultam neki annak a napnak, amikor a jelenkor több jeles Audi-példányát kipróbálhattam. Titkon reméltem, hogy lesz valamilyen RS, esetleg R8 megfejtés is, de ezek most kimaradtak.
Viszont a kipróbált autók fényében egy kis adrenalintól bizsergő érzéssel tudom csak elképzelni, hogy ezek a fentebb említett vadak milyenek is lehetnek a valóságban!
Az Audi Driving Experience esemény start és cél helyszíne egy budai hotel volt, ahol a sajtó több képviselőjével találkoztunk, és gyors hidratálás, majd szárazanyag-utánpótlás után egy rövid itiner következett.

Ekkor derült ki, hogy lesz az e-tron, A8L, mindenféle A6 Plug-in Hybrid, A4, A3 és egy nagyon beharangozott SQ7, ami az elmondottak alapján egy brutális példány!

Itt kellene majd várnod a dropot a zenében, hogy megőrülj, ezért gyorsan lelövöm a poént, hogy nem az volt a legdurvább gép, hiába a 900 Nm, a V8-as TDI motor 435 lónak az erejével!

Asszem a csúcson kell kezdeni, ezért másodmagammal, a magazinunk főszerkesztőjével az Audi e-tron vasát kaptuk.
Rendesen gány idő volt, szemerkélt az eső, a köd rátelepedett a fővárosra, ezért úgy éreztem, hogy nem ez a legjobb időjárás az autók teszteléséhez, de miközben vezettem őket, rájöttem, hogy ha ilyen prémiummárkával kóricál az ember, akkor igazából eshet, fújhat a szél, és lehet minden negatív körülöttünk, maga a vezetési élmény örök vidámság marad!
No de vissza az e-tron-élményhez!

Hm..., igazából megy, nagyon megy! Ülsz benne, és néha emlékeztetned kell magadat arra, hogy basszus, ez egy 100%-ban tiszta elektromos autó, de ennek ellenére a dinamikája brutális. Közben pedig rémisztő, hogy semmi hangja!

Mert nyilván van az a tudat alatti faktor, hogy ha hallod, hogy bőg alattad a motor, akkor nem nyomod neki, de itt meg azért nézned kell, hogy mennyivel is mész, mert kell a francnak a büntetőpont!
Plusz az esemény elején az itiner alkalmával kaptunk egy kis tanácsot, hogy az e-tront, ha lehet, ne hajtsuk szét, mert több kolléga is ki szeretné próbálni, és a nap felénél lévő Balaton-felvidéki checkpointtól jó lenne lábon visszahozni az autót, mielőtt lemerülne!

Így örömmel adtam át az első etap végén az autót, és duzzogva, de beültünk az Audi legnagyobb, legprémiumabb, legelnökibb autójába, az Audi A8L-be!

Pár sorral előbb azt említettem, hogy a csúcson kezdtük az e-tron-nal, de a szubjektív igazság az, hogy számomra az A8L volt a non plus ultra.

Ennél az autónál értettem meg minden audist, aki egyszerűen sírva, feszülten próbálja meg betartani a KRESZ szabályait az autópályákon. Nyilván egy ilyen autót mindenki inkább azért szeretne, hogy a hátsó kis lakásméretű helyen tespedve masszíroztassa magát, de vezetni még nagyobb élmény.
Mindenféle sportfokozatok és “erősítők” nélkül, egyszerűen kegyetlen az a gyorsulás, amit érez benne az ember. Megemelkedik az eleje, és még 120-ról 130-ig is nagyon durván húz!
Nagyon komoly lehet a német autópályákon tapasztalni, hogy 100-as tempóról 200+ felé milyet húzhat.

Az enteriőrről azt tudnám elmondani, amit Csordás Gábor kollégám már megtett ebben a cikkben található videóban: minden prémium és high tech egyszerre!

A csodás A8L élménynek vége szakadt a következő cserepontnál, ahol viszont a félelemmel vegyes érzésekkel megkaptam az Audi SQ7-et, amiről ódákat zengtek, hogy a nyers ereje félelmetes.
A leghosszabb etapon jutottam hozzá, így Balatonfűzfőig volt idő rendesen kipróbálni mindenhol! Első arculcsapás, hogy indítás után elmaradt a részemről várva várt röfögő hang, de oké, ezzel nincs veszve semmi. Kell nyomni neki egy kövéret és majd eljő a Kánaán!
Aztán autópályára fel jött az ólomlábas kövér gáz és izé, semmi!
Oké, meglódult, ment rendesen, de ennyi!

Sehol egy félelemmel és reszketéssel vegyes hang és érzés, csak a nagy meglódulás egy nagy testtel.

Persze nyilván tök jó, meg minden, de sajnos elmaradt az a nagy csoda, amit elképzeltem.

Olyan ez, mint amikor életedben először eszel rendes steaket, aztán igazából rájössz, hogy ja, tök finom, de a sült malaccsászár a hentesnél sokkal nagyobb élmény!

Szóval ilyen felütés után tök szívesen váltam meg az SQ7-től, és – egy utolsó reményfoltként, hogy valami komoly ááá élményben lesz részem – át is ültünk az Audi Q8-ba.
Amiről akkor azt hittem, hogy de szuper, hogy ezzel az autóval lehet majd a Balaton-felvidéki kis utcákon kanyarogni, de hiba volt ezt gondolni.
A kívülről gyönyörű “metál kolbászzsír” színű – ez az egyik sajtós kolléga saját bajnoki szövege – SUV amúgy totál nem tűnik nagynak, mindaddig, amíg bele nem ülünk!
Belülről ez az autó brutális méretű, és a várva várt kanyargós kis utak inkább okoztak kihívást, mintsem élményt. Előzésnél folyton arra gondoltam, hogy vajon az egyik oldala kicsit lemegy-e az útról, vagy a másik oldala az előzendő autót húzza végig.

Nyilván a végtelenül széles amerikai utakon, vagy az arab kietlen homoksivatagok többsávosain tökéletesen elférnek ezek az autók, de valószínűleg Dubrovnik centrumába, vagy a Dolomitok ékszerdoboz kis falvaiba inkább nem való, mint igen.

Aztán gyors ebéd után vissza Budapestre és az első checkpointig egy nagyon szép színű, új Audi A4-gyel csapattunk. Végre egy autó, amit fel lehetett fogni, sehol benne a dupla kijelzős konzol és a többi. Ráadásul ment is, ahogy kellett, szóval hétköznapi aggyal is tök érthető volt az élmény.

Utolsó etapra megkaptam az új Audi A6-ot, ami plug-in hybrid technikával volt megáldva, és ennek a napnak az egyik legnagyobb élménye volt. Természetesen az A8L-t semmi nem überelte, azt azért muszáj leírnom!

Az Audi A6 volt az az autó, ami már a sokkal magasabb kategóriák felé kacsingat prémiumitás ügyében, de mégis érthető autó. Főleg, ha az akkumulátor is tele van "elektromos naftával", akkor ez az autó egy csodás élmény. Természetesen kombi kivitelben kellene, hogy a felfújható tábortűz is beleférjen, aztán lehetne is indulni a végtelenbe!

Aztán a célig már nem maradt más hátra, mint tespedni hátul az A8L-ben. Szerencsére a magazinunk főszerkesztője hajtotta meg a legelnökibb Audit a fővárosig, így végre nekem is volt szerencsém kipróbálni hátul a masszázsfotelt, és nézni a hatalmas méretű tabletek egyikét. Egy volt a baj, hogy így hátul relaxálva pikk-pakk eltelt az idő, így az #elnökiügy életérzés rettenetesen tiszavirág-életű maradt.

Viszont egy ilyen autóval kiugrani Horvátba' egy branzinóra, vagy Jesolóba dodzsemezni a vurstliban, több mint kellemes és komfortos!

Mondjuk, ha ilyen autónk van, nem árt, ha valamilyen átlagembertől magasabb privilégiumokkal rendelkezünk, úgymint például diplomáciai rendszám, mert a 130-as tempót eléggé nehéz betartani, aztán a francnak se hiányzik, hogy pár héten belül egy átlag csinovnyik fizetését elverjük büntetések törlesztésére.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Legendás őseivel kanyarog az új Countach ezeken a képeken