Eredetileg hátsókerék-hajtású autónak indult a Project 156 kód alatt fejlesztett limuzin, de még a sorozatgyártás megkezdése előtt az olasz állam a költségek csökkentése érdekében arra kényszerítette az Alfa Romeót, hogy a Fiattal és a Saabbal közös platformra készüljön el a 164-es, így végül keresztmotoros és elsőkerék-hajtású lett. Ez a szívdöglesztő 164-es viszont egy igazi ritkaság a csodás V6-os motorral és az összkerékhajtással.

Akár el is kaszálhatták volna az egész projektet, de végül Filippo Surace és Sergio Camuffo a közös platform ötletével leszorították a költségeket.

Elúszott a hosszmotoros elrendezés, de az autón csak egy keveset kellett igazítani ahhoz, hogy a Fiat Cromával, Lancia Themával és a Saab 9000-rel közös alapokra passzoljon az Alfa Romeo 164-es is. A formatervet a Pininfarinánál rajzoló Enrico Fumia készítette, a vezetőség pedig 1984-ben bólintott rá a végleges változatra. Nagy változások zajlottak a háttérben, ezért ez volt az utolsó olyan autó, melyet még független vállalatként fejlesztett az Alfa Romeo, de már a Fiat hatalomátvétele után dobták piacra.

Ellentétben a Cromával, a Themával és a 9000-re, a 164-es nem osztozik a többivel a karosszéria elemein, éppen ezért nem annyira feltűnő a rokonság. Az ék alakú limuzinon téglatest alakú fényszórók között díszeleg a króm scudetto, az oldalán egyenes vonalak húznak végig, a rendszám felett összekötött vékony hátsó lámpák pedig egészen beleolvadnak a bordó karosszériába. A műszerfal tökéletesen rímel a 164 lemezeinek minimalista szögletességére.

Hangja zene a fülnek, a látvány pedig elhomályosít mindent, Giuseppe Busso után elnevezett hathengeres minden idők egyik legszebb motorja.

Még a hetvenes évek elején kezdődött meg a hatvan fokos hengerszögű V6-os fejlesztése, melyet elsőként az Alfa Romeo 6-ban használtak, aztán egészen 2005-ig maradt gyártásban. Ebben az autóban itt már 3,0 literes és 24 szelepes, 232 lóerős és 276 Nm maximális nyomatékkal. Hatfokozatú kézi váltója a Getragtól érkezett, a Viscomatic összkerékhajtást pedig a Steyr-Daimler-Puch-hal fejleszették. Ezzel a hajtással a 164-es elég fürge limuzin, 7,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 240 km/óra a végsebessége.

Összkerékhajtása egy viszkós kuplungból, egy központi differenciálműből és egy Torsen hátsó differenciálműből áll. A rendszer a motor fordulatszámától, a fojtószelep helyzetétől és az ABS paramétereitől függően osztotta el a nyomatékot az első és a hátsó tengely között. A kilencvenes évek elején ez egy kifejezetten modern összkerékhajtási rendszernek számított. A szélesebb nyomtávval és a sportfutóművel a 4,6 méteres és több mint 1,5 tonnás Alfa Romeo 164 V6 Q4 stabil és jól vezethető autó.

Belgiumban helyezték először forgalomba ezt a 164-est, melyet egy Alfa Romeókért szenvedélyesen rajongó mérnök használt.

Olaszországban a magasabb adósávot elkerülő 2,0 literes turbómotorral is készült 164-es, de ennél az autónál láthatóan nem számított a pénz. Ez volt az utolsó előtti nagy Alfa Romeo limuzin, ez után már csak a 166-os jött. Abban is ott volt ez a V6-os motor, csak már kizárólag elsőkerék-hajtással. Nem tökéletes autó a 164-es, de a története, az arányai, az egymással harmonizáló vonalak miatt öröm nézegetni.

Mindössze 1200 darab készült ilyen hajtással az Alfa Romeo limuzinjából, ez itt pedig 86 ezer kilométerrel is szinte új. Lyukas felnijeivel, elragadóan szép bordó metál fényezésével és a valódi bőr utastérrel gyönyörű autó ez a 164-es, mely a hathengeres motorral és az összkerékhajtással igazán különleges is. Klímával, elektromos ablakokkal és napfénytetővel, meg a varázslatos stílusával élvezhető veteránná érett.

Ez is érdekelhet: