Mindig csodálatos kétajtós túrakupék készültek a Ferrarinál, de a 400i Automatic nagyon más volt, mint az elődei. Befecskendezős motor, a gazdagok igényeihez illeszkedő automata váltó és kényelmes utastér egy vonalzóval rajzolt Ferrariban.
Leonardo Fioravanti kizárólag a vonalzóját használta a 400-ashoz, mely teljesen új formába csomagolta a Ferrari tizenkét hengeres túrakupéját. Halványan ék alakú, de leginkább háromdobozos autó a 400i, amit automata váltóval hoztak közelebb azokhoz, akik nemcsak vágytak rá, de meg is engedhették maguknak.
Akik megengedhettek maguknak egy tizenkét hengeres sportautót, azok nem feltétlenül szerettek volna a váltóval és a kuplunggal játszani, ezért elkészült az első automata Ferrari.
Tökéletesen passzolt az amerikai nagymenők igényeihez a háromfokozatú automata váltóval szerelt 400i, kezdetben Enzo Ferrari mégis úgy gondolta, hogy az akkoriban szigorodó környezetvédelmi és biztonsági előírások, valamint az 55 mérföld/órás sebességhatárok bőven elegendővé teszik a nyolchengeres Ferrarikat. Ez azonban nem igazán jelentett semmit, hiszen akinek kellett, az pontosan tudta, hol kaphatja meg a 400i Automatic-ot.
Karburátorok helyett a Bosch K-Jetronic befecskendezés került a 60 fokos hengerszögű, 4,8 literes, szívó V12-es motorra, melybe új vezérműtengelyek és átdolgozott kipufogórendszer került. A 400i így 310 lóerőt ad le 6500-as fordulaton és 390 Nm nyomatéka van. Nem egy könnyed sportautó az automata Ferrari 400i, a szárazon is 1830 kilogrammos kupé nagyjából 9 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 240 km/óra.
Bukólámpák villannak meg elöl, a négy kipufogóvégre rímelő dupla kerek lámpák pedig hátul.
Lapos és hosszan elterülő autó a Ferrari 400i, melynek vékony tetőoszlopai között annyi üvegfelület van, hogy az egész bézs bőrbe varrt kabint belátni kívülről. A nagy gépháztető után egy méretre szabott 2+2 személyes kabin van, pedig a 400-as nem kis autó. Tengelytávja 2,7 méter, a teljes hossza pedig 4,8 méteres. 1979-ben jelent meg a befecskendezős változat, melyből összesen 1305 darab készült, ebből 883-at szereltek automata váltóval.
Ebben az 1984-es autóban kevesebb, mint 64 ezer kilométert mutat az óra, mely ebben a korban már nem mindig igazolható, de annyi egészen biztos, hogy a részben már felújított, barna metálra fényezett karosszéria és az utastér is remek állapotban van. Elektromos ablakokkal, Becker Mexico rádióval és klímával ma is nagyszerű hétvégi utazóautó. Sokak szemében messze nem ez a legkívánatosabb Ferrari, de minden korszaknak megvan a maga Purosangue-ja.
Ez is érdekelhet: