Kívánatos gép ez a V6-os Alfa Romeo 75

Hathengeres motorja van, kézi váltója és hátsókerekes, ezért önmagában nagyon könnyű imádni az Alfa Romeo 75-ös csúcsváltozatát.

1985 májusában mutatták be az Alfa Romeo éles vonalú szedánját, mellyel a vállalat hetvenötödik évfordulóját is ünnepelték. Egyúttal ez volt az utolsó olyan modell, melyet még azelőtt mutattak be, hogy a Fiat átvette volna az Alfa Romeót, így a műszaki alapjai is izgalmasabbak egy szokványos hosszmotoros négyajtósnál.

Határozott élek futnak végig az Alfa Romeo 75-ösön, melynek emelkedő övvonalát fekete betét hangsúlyozza.

Gyönyörű autók készültek a Bertone és a Pininfarina stúdiójában, de a 75-öst házon belül rajzolta Ermanno Cressoni, akihez a Fiat Cinquecento és a Bravo is kapcsolódik. Cressoni csapatából később többen is híres formatervezők lettek, együtt alkotott a Volkswagen csoport több márkájánál is dolgozó Walter de Silvával és a BMW arculatát teljesen felforgató Chris Bangle-lel is.

Egészen az újkori Giulia megjelenéséig, tehát több mint két évtizeden át a 75-ös volt az utolsó hátsókerekes Alfa Romeo. Ellentétben a szokványos műszaki alapokkal, a 75-ös a kedvezőbb súlyelosztás miatt transaxle elrendezésű, tehát a váltó nem közvetlenül a motorhoz csatlakozik, hanem a hátsó tengelynél van. Korábban több példa is volt rá, de mostanra szokatlan megoldás az is, hogy a hátsó fékek nem a kerekek mögött vannak, hanem a differenciálműnél. Ezek a megoldások mind hozzátettek ahhoz, hogy olyan remek vezethetőségű autó hírében áll a 75-ös Alfa Romeo.

Visszafogott színösszeállítású ez az 1989-es 75-ös, melynek halvány pezsgőszínű karosszériája és antracit bőrkárpitja van.

Elektromos ablakai, elektromosan állítható tükrei, napfényteteje és Blaupunkt rádiója van. A szerviztörténete szerint rendszeres karbantartásokkal mindig működőképes volt, a motorját már átfogóan felújították. 1989-től tizenöt éven át a svájci utakon futott ez az Alfa Romeo 75 V6, melyben mostanra kevesebb mint 180 ezer kilométer van.

Pirosban tagadhatatlanul karakteresebb az autó, de itt sokkal inkább a 3,0 literes, hathengeres motor a lényeg, mely 192 lóerőt ad le 5800-as fordulaton és 250 Nm nyomatéka van. Az ötsebességes kézi váltóval és a sperr differenciálművel együtt megágyaz a vezető örömének. Az 1,3 tonnás szedán 7,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 220 km/óra.