Versenypályát kíván az Alpine A110 R Le Mans

1923-ban rendezték meg először a Le Mans-i 24 órás versenyt, a sorozat századik évfordulóját pedig pontosan száz darab limitált szériás A110 R Le Mans-nal ünnepli a francia Alpine.

Fantasztikus hangulata van egy 24 órás Le Mans-i versenynek, aminek az előkészületeivel együtt a csapattagok napokig a maximumot igyekeznek kihozni egymásból, hogy a legfontosabb napon minden a lehető legnagyobb rendben legyen, az autók és a pilóták a leggyorsabbak legyenek. Visszatérő szereplője a sorozatnak az Alpine, akik 1978-ban az A442-essel megnyerték a versenyt, 2024-ben pedig az LMDh hiperautók kategóriájában térnek majd vissza a csúcsra.

1963-ban az M63-as volt az első Alpine, mely versenyzett a Circuit de la Sarthe-on.

Nem volt egy diadalmenet az Alpine bemutatkozó szereplése a Le Mans-i 24 órás versenyen, aminek története a hatvanas évek elején kezdődött. Az Alpine alapítója és vezetője, Jean Rédélé a Shell támogatásával Gordini által tuningolt Renault-motorokat kért egy versenyautóhoz. Együttműködés reményében felkereste a Lotust, de Colin Chapman visszautasítása után a brit Len Terry brit mérnökre bízták az autó tervezését.

Szerkezeti problémái ellenére az M63-as osztálygyőzelmet hozott el a nürburgringi 1000 kilométeres versenyen, ami remek bemutatkozás. Le Mans-ban azonban a három M63-asból egyik sem ért célba, egy pilótájuk pedig meghalt.

1978-ban az Alpine viszont az A442-essel törte meg a Porsche 936-osok által megkezdett győzelmi sorozatot.

Már a 70-es évek eleje óta nagyon szoros kapcsolatban állt egymással az Alpine és a Renault, a versenyautó fejlesztésére pedig szinte teljesen összefonódott a két vállalat. 1976-ban pedig a Renault felvásárolta az Alpine-t, amivel együtt megörökölte a prototípusprogramot is. A versenyautókat egyértelműen a Porsche 936-os ellen fejlesztették, ezért hosszabb lett a tengelytávjuk, és szélcsatornás teszteken alakították ki az aerodinamikájukat.

Zárt változatot terveztek, de a pilóták panaszkodtak a rossz kilátásra és az elviselhetetlen hőségre, ami a motorból jutott a kabinba. A hosszúra nyújtott hátsó rész nagyobb végsebességet engedett meg a hosszú Mulsanne egyenesben. 2,0 literes, 90 fokos hengerszögű V6-os motorját egy nagy méretű Garrett turbófeltöltővel fújták meg, így közel 500 lóerő repítette az A442-est.

Annyiban az Alpine A110 R tökéletesen hozza a Le Mans-i versenyautók világát, hogy könnyű, erős és kemény.

Százdarabos limitált szériás sportautókat ritkán visznek hétvégi pályanapokra, pedig az Alpine A110 R Le Mans fokozottan alkalmas volna erre a célra. A rugózatlan tömeget csökkentő, karbonból készült kerekek mögött egyedi hangolású, állítható sportfutómű van, vérbeli pilótáért sóhajtoznak a versenyövekkel felszerelt kagylóülések a kabinban. Szénszál erősítésű műanyagból készült a csomagtérfedél és a hátsó ablak helyén lévő elem is.

Harmincnégy kilogrammal könnyebb a kőkemény A110 R a sportos A110 S-nél, így csak 1082 kg-ot visz az 1,8 literes, négyhengeres turbómotor. A Renault Megane RS-ből származó blokk az A110 R-ben 6300-nál 300 lóerőt ad le, és 340 Nm nyomatéka van már 2400-as fordulattól. 3,9 másodperc alatt villan 100-ra, és 285 km/óra a végsebessége.