Ha a Q2-es nagyításával alkotnák meg a Q5-öst, nem lenne sikeres. Ha a Q7-est is, az megrengethetné az Audit. Önálló modellként viszont teljesen rendben van.
Annyira egyszerű lett volna megtervezni az Audi Q2-est: a Q7-esből kicsinyített Q5-ösből kicsinyített Q3-ast kellett volna kicsinyíteni. Aztán még egy-két lépés, és megvan az Audi SUV-kulcstartó. Mennyire jó, hogy nem így történt! Ha már a Q2-est úgyis a divat hívta életre (praktikus szabadidő-autónak ott a Q3, nem-terepjárónak pedig az A3 Sportback), akkor lehet lazulni.
A lazulás az Audinál olyan, mint amikor a mindig jól szabott öltönyben járó topmenedzser leveszi a zakót és a nyakkendőt, kigombolja az ing felső gombját, és gyárilag vagányra koptatott farmerre cseréli az élre vasalt szövetnadrágot. Ha van ízlése, az eredmény nem kínos, hanem stílusos lesz.
Az Audinál van ízlés, a Q2 úgy lett tipikusan Audi, hogy a klónhármasnál érezhetően fiatalosabb – akárcsak a célcsoportja. Maradt a tömbszerűsége, és a kicsit megigazított, de alapvetően egyen-audis maszk, új viszont a C oszlop fémszerűnek látszó műanyag borítása, az egészen furcsa élek az oldalán, és hátulról sem kell a típusfelirat az azonosításhoz.
Érdekes, mennyire másképp látják a kollégák a méreteit: a kívülről kicsi, kívülről nagy, belül tágas és belül szűk mindenféle kombinációja előfordul a jellemzések között. A tények azok, hogy a Q2-es 4,2 méter hosszú, vagy inkább rövid, és 1,8 széles, elöl pedig kényelmesen elférni. Hátul meg elférni – a Q2–Q3–Q5–Q7 sorból következtethető, hogy nem a Q2 az ideális családi kocsi (bár a csomagtartója derék, 400 literes), az autóvásárlók mindent elsöprő crossoveres, szabadidő-autós vágyai hívták életre, mint már említettem.
Az igazi újdonsága azonban nem az, hogy még egy számmal kisebb méretben is van Q-modell, hanem hogy létezik
Audi, amelyben olcsó hatású, rossz tapintású műanyagok vannak.
Ezeket persze úgy rendezték, hogy a vezetőtől távolabb essenek, az pedig egészen zseniális, hogy a spórolás ellenére a belső nem csak dizájnos, hanem valahogy mégis prémiumhatású. Ebben azért nagy szerepet játszik, hogy a tesztautó a hétmilliós Q2-alapárnak a kétszeresébe került, a virtuális cockpit, a kétszínű belső a matt piros alumíniummal, a head-up display, a mindenféle fedélzeti rendszerek, a multikormány és a többi extra pedig bármilyen autót felhúzna.
Olyan nagyon nincs szüksége a tupírozásra a kocsinak: menetközben jól összerakott, audis benyomást kelt. Nehogy valaki rossz fényviszonyok között terepjárónak higgye, a benzines motorokhoz felárért sincs Quattro, elsőkerék-hajtásos a képeken látható 1.4 TFSI. A 150 lóerő, pláne a csodás duplakuplungos automatával könnyedén viszi az autót, néha kicsit túl sok is a nyomaték, nem jut az összes rögtön az aszfaltra. A drive select nevű funkcióval szabályozható a kormányszervó erőssége, a gázadás és a váltó reakcióideje, a futómű alapból elég feszes.
A bevált, jó műszaki alapokra önálló, élvezhető és szerethető autót készített az Audi. Lehengerlésért feljebb kell nézelődni a típuslistán, de aki emelt, kisebb méretű kocsira vágyik, szeretne élvezetes kormányzású, erős autót, és nem csak látni szeretné a négy karikát, hanem érezni is, az elégedett lesz vele. Lesznek ilyenek bőven.