Ez a BMW volt a németek fegyvere a második világháború előtt

1936 júniusától egészen 1939 szeptemberéig uralta a kétliteres géposztályt a BMW 328-as, melyből a német kormány által irányított nemzeti motorsport egyesületnek is szállítottak három, különlegesen felkészített darabot. Ez az 1938-as autó még a Le Mans-i 24 órás versenyen is osztálygyőzelmet hozott a Nationalsozialistisches Kraftfahrkorps csapatának.

1931 májusában egy korábbi szervezet utódaként alakult a nemzetszocialista Németország kiképző alakulata, mely a nagy teljesítményű motorkerékpárok és autók üzemeltetésében és karbantartásában oktatta a tagjait. A második világháború kitörése után ebben az NSKK, vagyis a Nationalsozialistisches Kraftfahrkorps tagjait egyenesen a különböző német katonai szervezetek szállítócsapataiba toborozták. 1945 májusában aztán az NSKK-t hivatalosan is feloszlatták, továbbá a nürnbergi perben elítélt szervezetté nyilvánították.

1938-ban az NSKK olyan triót rendelt a BMW-től, melyet a lehető legütőképesebbre állítottak be.

Egészen pontosan 1938. november 14-én rendelték meg az autókat, a BMW pedig következő év februárjában szállította le az NSKK szintén müncheni központjába az autókat. Európa legkülönbözőbb futamain kellett a három darab 328-asnak bizonyítania, hogy a német nemzeti csapat verhetetlen a versenypályákon. Ehhez minden adott volt, hiszen a korszak színvonalán egész modern konstrukciónak számítottak ezek az autók.

Ahogyan a legtöbb autó, úgy a 328-asok is acél létravázra épültek, a karosszérielemeket azonban könnyű alumíniumból készítették. Még mindig látványosan külön állt a sárvédő a kerekek felett, de igyekeztek aerodinamikailag hatékonyabbá tenni a BMW-t például az utas helyén is fedett karosszériával és a kis szélvédővel.

Műszakilag is komolyan átdolgozták az NSKK speciális 328 Roadstereit.

Ezekben az autókban a sorhatos motoron továbbfejlesztett Solex 30 IF karburátorokat használtak, megemelték a sűrítési arányt és nagyobb, 100 literes üzemanyagtankot szereltek be. A négyküllős kormány mögött pedig több műszer tájékoztatta a pilótát. Hidraulikus rásegítésű dobfékek vannak a könnyűfém kerekek mögött.

Eredetileg 50 literes tankkal és nagyjából 80 lóerős teljesítménnyel készültek a 328 Roadsterek, de ezek az autók 135 lóerős teljesítménnyel egyértelműen versenyképesebbek voltak a többinél. Négyfokozatú Hurth sebességváltón keresztül jut el az erő a versenyre fejlesztett, könnyített hátsó tengelyig.

Heteken át edzettek, majd az autókkal bevetésre indultak a Corsa Sulla Litoranea Libicára.

1939. március 26-án aztán megkezdték a Mille Miglia Africana versenyt és nagyjából 1550 kilométert tekertek bele a Földközi-tenger partján, Tobruk és Tripoli között. Ezen a versenyen a 85335-ös alvázszámú autót vezető Max Schaumburg-Lippe és Ralph Roese az összetett ötödik helyet szerezték meg, a csoportjukban pedig másodikok lettek.

Következő nagy bevetés az 1939. június 17-én elrajtoló Le Mans-i 24 órás verseny volt, melyen a Bugatti Type 57S-t vezető Pierre Veyron és Jean-Pierre Wimille nyertek. Roese váltótársa Paul Heinemann volt az igazán ideális versenyen, ahol egyetlen csepp eső sem esett. Végül a 328-as BMW az összetett hetedik helyen végzett, a kategóriájában pedig a második lett.

Egészen 1999-ig ez volt a legsikeresebb BMW, ami megfordult Le Mans-ban.

Amíg a másik két NSKK-s BMW 328 Roadster előélete követhető maradt, addig a 85335 egyszerűen évtizedekre eltűnt. Akkor bukkant fel újra, amikor a 60-as évek elején a New Jersey állambeli Carl Reitzel birtokába került, aki hamar tovább is adta az öreg BMW-t egy Ferrari gyűjtőnek. Az autóhoz több alkatrész is járt, ami nagyban megkönnyítette az autó restaurálását.

Köszönhetően az állapotának és az eredeti alkatrészeknek, a 328-ast innentől kezdve végig úgy tartották, hogy bármikor bevethető legyen múltidéző versenyeken és veteránautós eseményeken. Komoly múltjával és a második világháború előtti Németországhoz szorosan kapcsolódó történelmi szállal ez egy igazán fantasztikus és értékes veterán versenygép.