Ahogyan a legtöbb sportautónak, úgy a BMW M1-esnek is az volt a fő célja, hogy megverje a Porsche 911-est a versenypályán. Nagyon sokan futottak már neki ennek a kihívásnak, a BMW is mindent bevetett, hogy ez sikerüljön. A projektet Jochen Neerpasch vezette, ez a szürke M1-es pedig az ő autója volt.
Jochen Neerpasch már a tervezési fázis elején kijelentette, hogy középmotoros autóra van szükség ahhoz, hogy aztán ütős versenygépet faraghassanak belőle. Münchenben azonban nem volt elegendő kapacitás a homologizációs szabályok teljesítéséhez szükséges 400 példány előállításához, ezért a Lamborghinihez fordultak.
Alvázának megtervezése és a prototípusok is a Lamborghininél készültek, de ezzel vége is szakadt az együttműködésnek.
Oka a Lamborghini nehéz financiális helyzete volt, így a BMW 1978 áprilisában, hét prototípus elkészítése után újra visszavette az irányítást. Acél csővázát a Miurán is dolgozó Gian Paolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig Giorgetto Giugiaro rajzolta az 1972-es BMW Turbo koncepcióautó alapján.
Ekkoriban az autó tervezésében még mindig akadtak hiányosságok, ezért az omladozó Lamborghinitől nagyjából 20 kilométerre kiváló mérnökök megalapították az Ital Engineering nevű céget, amely felajánlotta az autó tervezésének befejezését.
Igazi határokon átívelő projekt lett a BMW M1-es.
Karosszériája a Trasformazioni Italiana Resine műhelyében készült, az alvázát a Marchesi nevű modenai cég készítette, az összeszerelés pedig Németországban zajlott a Baurnál. Itt került bele az M88-as kódú, Paul Rosche által tervezett, 3453 köbcentis sorhatos motor.
Minden M1-es közül az egyik legkülönlegesebb az 4301218-as alvázszámú darab, melyet a BMW Motorsport részleg vezetője és egyben az M1 projekt atyja vásárolt magának, miután 1980-ban elhagyta a vállalatot. Jochen Neerpasch szürke fényezésű autót választott, ilyen autóból mindössze négyet készített a BMW.
Kétszemélyes utasterét barna bőrrel kárpitozták, melyhez az aprómintás szürke szövetkárpit adja az elegáns hangulatot.
1980. február 21-én végeztek vele Olaszországban, majd március 31-én készült el vele a Baur, aztán július 27-ére már Neerpasch nevére jegyezték be az autót, aki saját autójaként használta. Mai napig az egyik legnagyobb hibájának tekinti, hogy eladta az autót, mely mostanra nemcsak önmagában hatalmas érték, hanem egy érdekes példánya a márka történetének.
Értő tulajdonosa lett utána is az M1-esnek, melyet 1990-ben a BMW M1 Club társalapítója, Reinhard Kleißler vásárolt meg nagyjából 24 ezer kilométerrel az órájában. Később átesett egy felújításon, így mára olyan állapotban van, hogy bármikor nagyot lehet vele villantani különböző Concours d'Elegance eseményeken.
Ez is érdekelhet: