Kabriózni alapvetően szezonális élvezet, de azért vannak olyan bolondos téli napok, amikor különösen mókás nyitott tetővel, sapkában és sálban, az ülésfűtést bekapcsolva menni egy kört a havas tájban. Nem való ez mindenkinek, de aki egy kicsit is fogékony rá, annak szerintem teljesen mindegy, hogy öreg Fiat Punto Cabrióban éli meg az első alkalmat vagy egy fényűző Bentley Continental GTC-ben, mert valójában mindegyikben ugyanaz a lényeg: a végtelen szabadságérzet.

Ha azt hitted, hogy elég csak lenyitni a tetőt és szippantani egyet a magasélet szeléből, akkor baromi nagyot tévedtél.

Amikor évekkel ezelőtt zsebre tettem a saját kabrióm kulcsát, akkor én is nagyon furcsán néztem azokra, akik gondosan felöltöznek ahhoz, hogy utána a napsütésben autózzanak, de az első nap után rá kellett jönnöm, hogy mindenben igazuk volt. Ha ropogósra sülve, leégett térdekkel, beállt nyakkal és fájó fejjel szállsz ki az kabrióból, akkor pontosan azokat a hibákat követed el, mint a legtöbben az első szezonjukban. Ebben az esetben a divat és a funkcionalitás nem mindig jár együtt, bármennyire is kínosnak tűnhet 90-es évek végét idéző vállalkozónak öltözni az utazáshoz.

Nem vésette még senki márványtáblába, de az olyan apróságok, mint a felhajtott gallérú ing (inkább égjen rommá a nyakam, de ilyet nem csinálok) és a sapka vagy a megfelelő védelmet nyújtó naptej, valamint a napszemüveg elengedhetetlen alaptartozék egy kabrióhoz, aminek mindig helye van a kesztyűtartóban. Nagyon fontos a bőséges folyadékbevitel, az érzékenyebbeknek pedig a vékony sál, ami rosszabb szélvédelmű autókban hasznos kiegészítő. A betonkeményre beállt nyakizmokra és a kellemetlen örvényekre megoldás lehet a felhúzott ablak és a szélterelő használata.

Rengeteg kabrió van és mindhez idomulni kell egy kicsit, mert amíg egy Maserati Zagato Spyderben meglepő módon nyitott ablakokkal tökéletes az élmény, addig a Peugeot 308 CC fej fölé nyújtózó tetőkerete miatt sokkal kevésbé vagy része a külvilágnak. A BMW M4 Competition Cabrióban remek arányban van a modern aerodinamika kényelme és a nyitott tetős hangulat, az ülésfűtést kiegészítő nyakfűtéssel pedig még a gyorsan változó időjárású alpesi utakhoz is gombnyomásra lehet igazodni. Hallod majd a járdán sétáló embereket, ahogyan a fák leveleit fújja a szél, ahogyan veszekednek vagy röhögnek a másik autóban, mások is hallják majd a zenét, amit hallgatsz, a kihangosított telefonod, ahogy káromkodsz a forgalomban.

Lehet kemény- vagy puhatető, elektromos vagy a Mazda MX-5-öséhez hasonlóan kézi mozgatású, mindegyikben közös, hogy illik karbantartani, rendszeresen ápolni a gumitömítéseket és impregnálni a felületét, hogy évtizedekig megbízhatóan működjön. Nem árt fejben tartani azt sem, hogy arányaiban ezek a legritkább autók, így az alkatrészek beszerzése vagy nehéz vagy költséges lesz. Szerencsére itthon bőven vannak kabriók tetejével foglalkozó műhelyek és sok autókozmetika is fel van készülve a vászontető kezelésére.

Kabrióval vonulni igazán jó, de az Ausztria legmagasabb hegye körül kanyargó hegyi szerpentin ellenállhatatlan.

Amikor 1924-ben egy maroknyi osztrák szakértő bemutatta a panorámaút ötletét, akkor erősen túlzásnak tűnt ilyesmit építeni, hiszen a világháború után a gazdaság összeomlott, az infláció hatalmas volt és a birodalom mérete is a töredéke lett. Ekkoriban Ausztriában, Németországban és Olaszországban együtt nagyjából 154 ezer magánautó és 92 ezer motorkerékpár volt.

Ezekben az időkben a keskeny, kavics borítású út is óriási költségnek tűnt, de a New York-i tőzsde 1929-es mélyrepülése megadta a kezdőlökést a Grossglockner panorámaúthoz. Harminc százalék közelébe kúszott a munkanélküliség és drámaian esett vissza a gazdaság, ezért az osztrák kormány elővette a fiókból a projektet, hogy emberek ezreinek adjon munkát. Robbanásoktól volt hangos a korábban háborítatlan természet 1930. augusztus 30-án, ekkor kezdtek neki teljes gőzzel a munkálatoknak.

1935 augusztusában nyitották meg a Grossglockner panorámautat, mely Bruckot köti össze a karintiai Heiligenbluttal a 2428 méter magasan fekvő Fuscher Törlön és a 2504 méteres Hochtor-hágón keresztül. A vonalvezetését részben egy 1889 körül tervezett, de meg nem épített vasút határozza meg és kifejezetten turisztikai célpontnak épült, ennél fogva a használata sem ingyenes. 2023-ban autóval 40 euróba kerül a napi bérlet (elektromos vagy hidrogén hajtásúval 32 euró), motorral pedig 30 euróért (elektromos motorral 24,50 euróért) lehet megcsodálni Ausztria legmagasabb hegyét és a globális felmelegedés miatt egyre fogyatkozó gleccsert.

48 kilométer hosszú és 36 hajtűkanyar van a Grossglockner panorámaúton, közben pedig számtalan gyönyörű látványosság, legelésző tehenek, aranyos mormoták, magasból lezúduló vízesések, kopár sziklák és zöldellő természet. Annak ellenére, hogy elképesztő mennyiségű parkoló van, hétvégente mégsem olyan könnyű a legnépszerűbb pontoknál helyet találni, hiszen ez Ausztria egyik legnépszerűbb látványossága.

Annyira változatos az időjárás, hogy tökéletesen passzolt hozzá az összkerekes BMW M4 Competition Cabrio.

Ausztria nagyon bekeményített a gyorshajtókkal szemben, ezért aztán az autópályán is gyakoriak a sebességmérők és biztosan nem viccelnek, mert a helyiek is szigorúan a sebességhatárok betartása mellett közlekednek. Kicsit szomorú és kicsit élhetetlen ez, különösen a Grossglockneren, ahol már szintén megjelentek a traffipaxok. Csak néhány helyen, hogy maradjon tér a játékra is, hiszen sokan nem kizárólag a festői látványért jönnek, hanem a vezetési élményért csengetik ki a 40 eurós belépőt.

Komoly önmegtartóztatásra volt szükség, de a modern turbómotor még akkor is meghálálja a tempomattal visszafogott száguldást, ha 510 lóerőt képes kiüvölteni magából. A kéttonnásra hízott BMW M4 Cabrio simán 9 l/100 km alatti átlagfogyasztással járta meg az utat, tehát alig fogyaszt többet az én húszéves 330 kabriómnál ugyanazon a szakaszon. Kényelmes, de remekül tartó sportüléseivel, lehalkítható kipufogójával és jól szigetelő vászontetejével tökéletes gran turismo a kabrió M4-es.

Karosszériája olyan istentelen merev, mintha egy kokszos testépítő és egy holland fapapucs szerelemgyereke volna, de van is benne anyag bőven. A kabrió M4-es kizárólag a legerősebb Competition változatban elérhető, összkerékhajtással és villámgyors, nyolcfokozatú automata váltóval. Az S58B30 kódú biturbó sorhatos 510 lóerős és 650 Nm nyomatéka van 2750-től egészen 5500-ig, szóval gázra irgalmatlanul tol, érezhetően pokoli erő van benne. Az összkerékhajtású M3-asnak és M4-esnek más a futóműgeometriája, a kormány áttétele és a motor kenési rendszere.

Feszes futóműve csodálatosan dolgozik alatta a Grossglockner remek útjain, szépen csillapít, klasszul betámaszt és a legordasabb kanyarcsúcsponton túli gyorsításra is azonnal betapad, rakétaként lő ki az M4 kabrió (3,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra). A vaskos karimán érezni az utat, a kormányzása közvetlen, a fékek a sokadik alkalommal is bikán harapva lassítják meg a vágtázó, nehéz kabriót, nyitott tetővel már azt is hallani, hogy a négy kipufogón át trombitál a sorhatos. Ravaszul engedékeny, de tisztás távolból őrangyalként vigyázó kipörgésgátlójával és cinkos összkerékhajtásával meggyőz, hogy ennél kevés jobb szórakozás van.

Sportautónak már minden mérleg soknak mutatja a BMW M4 Competition Cabriót, de bármikor elindulnék vele meghódítani Európa összes hegyi átkelőjét.

Elegáns a BMW vászonteteje, mely a korábbi keménytetőnél negyven százalékkal könnyebb, pedig ez is hasonló szerkezet. Ezeknél az új generációs, többrétegű puhatetőknél a szövet borítás alatt méhsejtmintás karton van, ezért aztán szépen feszül rajta az anyag és nem láthatóak merevítők sem. Bármikor lecsaphat a nyári zápor a napsütötte Alpokban, ahogy ez az M4 kabrióval töltött napon is történt. Ilyenkor gombnyomásra tizennyolc másodperc alatt felcsukódik a tető és elérkezik a nagyszerű pillanat, hogy beüljünk egy hangulatos hüttébe gulyáslevest, wienerschnitzelt és apfelstrudelt enni. Egyetlen percig ne hidd, hogy augusztusra véget ért a kabriós szezon, minél inkább közeledik az ősz (vagy a tavasz), annál élvezhetőbb nyitott tetővel autózni.

Ez is érdekelhet: