Fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutott a takarékos dízelmotor az olyan utazóautókban, mint a Citroën CX, melynek 2,5 literes szívódízel motorja akár 150 km/óra felett is repíti a francia limuzint.
Igazán méltó eseményen, az 1974-es Párizsi Autószalonon tartották a CX premierjét, melyet az utolsó igazi Citroënnek szokás hívni. A franciák már ekkoriban is az innovatív megoldásokról és a kényelemről voltak híresek, ami nem volt másképp a CX esetében sem, melynek neve a légellenállási együtthatóból származik.
Robert Opron futurisztikus és a korral egyre szebbé érő autót tervezett, melynek légellenállási együtthatója 0,36.
Már korábban is előszeretettel használta a Citroën a szélcsatornás teszteket, de a CX esetében ez kiemelten fontos volt, hiszen a 70-es években ez volt a vállalat csúcsmodellje, a DS-t túlszárnyaló limuzin, mely elérhető volt hosszított tengelytávval és még kombiként is. Csepp alakú sziluettje büszkén magasodó orral kezdődik és lejtős tetővonallal folytatódik, aztán hirtelen lecsapott Kammback (Wunibald Kamm, aerodinamikával foglalkozó német mérnök) farral zárul. Úgy néz ki, mintha ötajtós volna, de a CX abban az értelemben hagyományos limuzin, hogy a csomagtérajtó nem az üveggel együtt nyílik. A hátsó szélvédő egyébként homorú kialakítású, így ablaktörlő nélkül sem maradnak meg rajta az esőcseppek.
Eredeti koncepciója szerint Wankel-motorral képzelték el, de a Citroën korábbi rossz tapasztalatai miatt végül hagyományos, négyhengeres motorokkal került gyártásba a CX. A végtelenül komfortos futást szolgáló hidropneumatikus futómű és az izgalmas műszerfal azonban gyártásba került, ezért a CX egyküllős kormánya mögött nem hagyományos óracsoport van. A skála és a mutató helyett egy forgó szerkezet mutatja a sebességet és a fordulatszámot, a funkciók pedig a kormányról elérhető gombokat kaptak.
Annak ellenére lett elképesztően sikeres, hogy jóval kevesebb országban árulták, mint a konkurenseit, 1978-ban nagyjából 132 ezer darab CX készült.
1979-ben jelent meg a CX 2500 Diesel limuzin, aminek 2,5 literes, négyhengeres szívódízel motorja 75 lóerős és 150 Nm nyomatéka van. Közel 17 másodperces gyorsulása távol tartotta a huligánkodástól, de a 156 km/órás végsebesség jól mutatja, hogy milyen fontos az alacsony súly (a 4,7 méteres CX dízel kevesebb, mint 1,4 tonna) és a jó aerodinamika.
1979 áprilisában rendelték ezt a bordó színű Citroën CX dízelt, melyet igazán kellemes utazóautóvá tesz a bézs utastér. Dokumentációi szerint a motorját 38 326 km-nél cserélték, ennek költségét 75 százalékban állta a gyártó. Egészen a turbódízel CX megjelenéséig (195 km/óra) ez volt a leggyorsabb dízel limuzin.
Ez is érdekelhet: