Nagyon sűrű programmal indította a 30-as éveket az ambiciózus terveket megvalósító André Citroën, aki a termelés felfuttatása érdekében a korábbi gyár helyére egy messze nagyobb építésébe fogott. A régi gyárépület bontása és az új építése közben nem szakadt meg a Rosalie modellek termelése sem, aztán 1933. október 8-án hatezer vendéget hívott a frissen elkészült üzembe. Kereskedők és ügynökök, valamint az autók eladásával foglalkozó és a reklámszakmában dolgozó emberek látványos fogadáson csodálhatták meg a gyárat.

Közben javában zajlott az új modell fejlesztése, melyben minden eddiginél több innováció találkozik.

Már nem volt újdonság az elsőkerék-hajtás, hiszen az Auto Union mellett több gyártó is bemutatott ilyen típust ekkoriban, de az André Lefèbvre és Flaminio Bertoni tervezte Traction Avant nevével is egyértelműen jelezte. Ez azonban csak egy a sornyi újítás közül, melyet a Citroën bevezetett a négyajtós limuzinnal. A Traction Avantra már csak azért is sokan felfigyeltek, mert a korábbiaknál jóval laposabb és szebb mozgású autó volt.

Előbbi az önhordó karosszéria miatt, mellyel az autó magassága mellett a súlya és a tömegközéppontja is csökkent. A független futómű és a fogasléces kormányzás tovább javította az autó vezethetőségét.

Autónként 70 kilogramm acélt takarítottak meg ezzel a ma is használt felépítéssel.

Ez természetesen a menetdinamikának és a fogyasztásnak is nagyon jót tett. A Citroën limuzinjával akár 100 km/órás sebességgel is lehetett haladni, az átlagfogyasztása pedig takarékosnak számító 10 l/100 km környéke. 1934-től több mint két évtizeden át készült a folyamatosan frissített Traction Avant, amiből összesen nagyjából 760 ezer darabot gyártottak.

Ez az 1935-ös autó egy egészen korai darab, melyet egy francia gyógyszerész vett át 7569 JA 3-as rendszámmal, mely krétával írva mai napig olvasható a gépháztető belső oldalán. A pletykák szerint az autót sosem használták esős napokon, ezért még a 70-es évekre is csak 34 ezer kilométer körül mutatott az órája.

1935 óta ugyanabban a Loire folyó közelében lévő kis faluban volt, ahová érkezett a gyártás után.

Valamikor a 80-as években tették le végleg az autót, ami mostanra remek állapotban került elő, gyönyörű patinával a karosszérián. Az idő és az állásban összegyűjtött por és a motortér sűrű pókhálói egyértelműen jelzik az évtizedeket, de az autó fényezése érintetlen és eredeti, a beltere pedig nagyszerű állapotban van.

Motorja és ezzel együtt a teljes hajtás nagy valószínűséggel restaurálásra szorul, de az autó többi része ennyi év után is eredeti, és talán éppen ez adja a korai Traction Avant legnagyobb értékét.

Ez is érdekelhet: