Szabadidő-autóként kimondottan kényelmes és praktikus a DS első önálló modellje, amelynél a kínálat derekát immár a plug-in hibrid kivitelek adják. A megújult DS 7-et a középső teljesítményszinttel, sportos stílusú változatban próbáltuk ki.

Hogy rohan az idő! Már hat éve annak, hogy az önállóvá vált DS márka 2017-ben bemutatta az első önálló modelljét, azt, amit már az alapoktól nem Citroënnek, hanem DS-nek terveztek. A DS 7-nél most jött el a ráncfelvarrás ideje, amivel elhagyta a Crossback utónevet, a stílusát pedig még tovább csiszolták, hogy érdekes alternatívája legyen a jól ismert prémiumautóknak.

Bár a márka már jó pár éve a piacon van, az autókkal nem foglalkozó kollégák még mindig rá tudtak csodálkozni az emblémájára. A rombuszforma egyébként az egész autó dizájnján visszaköszön, az utastér legapróbb részletéig, és alaposabban megnézve a DS 7-et bevallhatjuk, hogy a forma rendesen kitalált, amivel könnyen meghódítja az embert.

Néznivaló részletek

Már az elején nagy kihívás lehetett a formatervezőknek, hogy az ismert műszaki alapokra, amit többek közt a Citroën C5 Aircross, az Opel Grandland és a Peugeot 3008 is használ, olyan autót tervezzenek, ami merőben eltér azoktól, mi több, első pillantásra a legelegánsabb közülük. A DS 7-re nézve ez alighanem sikerült nekik.

Nem is kellett sokat alakítani a ráncfelvarrással, de azért több újdonságot is felfedezhetünk rajta. A hűtőmaszkja szélesebb lett, a fényszórókat szűkebbre szabták, és bár az indításkor látványosan kiforduló kristálylámpáknak búcsút kellett intenünk,

a lökhárító színre fújt elemébe rejtett menetfények és a hátsó lámpák azért elég menők.

DS 7-ből többféle változatot rendelhetsz, amit a stílusa alapján Bastille, Rivoli és Opera névre kereszteltek, de mi nem ezt kaptuk, hanem a sportos hangulatú Performance Line-t. A hűtőmaszk, az embléma és az oldalablakok kerete ezen krómozott helyett fekete, ami a kéttónusú 19 colos kerekekkel és különösen ezzel a szürke fényezéssel mutat jól.

Tágas, komfortos, mi kell még?

Miközben a legtöbb autógyártónál a vegán belső tér felé tartanak, azaz szintetikus bőrre cserélik a valódit, addig a DS-nél büszkék arra, hogy a többféle választható nappabőr kárpit gondosan válogatott marhák hibátlan irhájáról kerül az autóba. Mivel a Performance Line a sportos hangulatú változat, ezért itt puha tapintású Alcantarát kapunk, amiből az ajtókra és a műszerfalra is jutott.

A DS 7-nél mindent a kényelemnek rendeltek alá, és ez már az üléseken is érezhető.

Az autóval eltöltött több száz kilométer csak megerősítette bennünk azt, hogy nagy figyelmet fordítottak a formázásukra és a tömésükre. A bőrkárpitos változatokban masszázsfunkció és szellőztetés is elérhető, mi megelégedtünk azzal, hogy egyszerűen nagyon kényelmesek. Mindennél többet elmond, hogy utasaink békésen szundítottak a hosszú utak alatt.

A térkínálatra sem lehet egy rossz szavunk sem, négy felnőtt kifogástalan komfortban jutott el vele a Balatonra. A futóműve ugyan nem hidropneumatikus, mint az ősökben, de elég high-tech, hiszen egy kamerával figyeli az utat, és ennek megfelelően folyamatosan állítja a lengéscsillapítást, amivel a mai egyre feszesebb autók közül kiemelkedik a kényelme.

300 lóerővel sem lett sportos

A képet a hibrid hajtás teszi teljessé, ami a kínálat derekát adja. Az alapmodellben 1,6 literes, 180 lóerős benzinmotor és a nyolcfokozatú automata váltóba épített 110 lóerős elektromotor hajtja az első kerekeket, összesen 225 lóerővel. A tesztelt modell a hátsó kerekekhez is kapott egy villanymotort, így összkerékmeghajtásúvá vált, és 300 lóerős lett.

Mind tudjuk, hogy a DS 7 nem azért összkerekes, hogy elhagyjuk vele az épített utat, de csúszós burkolaton, esőben és hóban azért nagyon jól tud jönni a négy hajtott kerék. 300 lóerő bőven sok egy ekkora autóhoz, ezzel 5,9 másodperc alatt rajtol százra, ennek ellenére

a DS 7 még Performance Line változatban is csak nyomokban sportos, és ezzel nincs is semmi baj.

A legjobban akkor kedveltük, amikor feltöltöttük az akkumulátorát – ami utcai oszlopnál 7,4 kilowattal két óra, de otthon sem több egy éjszakánál, hét óránál –, és tisztán elektromosan gurultunk vele. A DS 7-tel városban hangtalanul suhanni a legjobb, és bár a töltöttség nem tartott ki 60-80 kilométerig, amit a prospektusban ígértek, 40-50 is elég tud lenni egy napra.

Szerettük akkor is, amikor feltöltött akkuval vágtunk neki az útnak a Balaton felé, és az autóra bíztuk, hogy gazdálkodjon a töltöttséggel.

Hibrid üzemben is feltűnően csendes a DS 7, az ereje mindig ott van a talpunk alatt egy előzéshez, kényelmes tempóban pedig 5,4 literes kombinált fogyasztással örvendeztetett meg minket, ami nem is baj, mert a tank csak 43 literes.

Jól fekszik az úton, biztonságosan fordul, de csak azért ne várjunk tőle sportos viselkedést, mert a nevében benne van a Performance. Ha ez hiányzik, akkor nézd meg a Formula E-ben is szereplő DS sportrészlege által gyárilag tuningolt változatot, ami már 360 lóerős, mert az állítólag a vezetési élményében is izgalmasabb, akárcsak a Peugeot-nál az 508 PSE.

Extrák, amiket kedveltünk

Belső tere nem sokat változott a ráncfelvarrással, még mindig nem unjuk meg a minden indításkor előbújó B.R.M időmérő órát, és még mindig nem tudjuk megszokni a középre tett ablakemelő-kapcsolókat. A középső érintőképernyőre azonban új rendszert kapott a DS 7, kedvünk szerint rendezhetjük át az alkalmazásokat és a widgeteket, mint az okostelefonokon.

Felszereltsége nem igazán hagyott kívánnivalót maga után, a kulcs nélküli rendszer és a motoros csomagtérajtó magától értetődő, örültünk a nagy panorámatetőnek – és annak, hogy sok új autóval ellentétben be lehet árnyékolni erős napsütésben –, ezenkívül 360 fokos kamerarendszer, és még infravörös éjjellátó is volt a fedélzeten.

Naprakész extrának nevezhetjük, hogy a DS egy kamerával figyeli a vezetőjét, és ha egy bizonyos időnél hosszabban nem az útra nézünk, akkor figyelmeztet – vezetés közben a Facebookot pörgetni amúgy is veszélyes, ne csináld! Okosabb inkább zenét hallgatni, a hangszigetelt üvegekkel csendesített utastérben a 14 hangszórós Focal Electra hifi elég jól szól.

A sokoldalúan használható plug-in hibrid DS 7-ből a 225 lóerős változat legkevesebb 19,5 millió forintba kerül, ami a mai újautó-árak közt reálisnak mondható. A Performance Line változat és az összkerékmeghajtás meg pár opció megrendelésével 26 millióért írják a nevünkre a képen látható autót, de 130 lóerős dízellel is rendelhetjük, akkor 15 millióról indul az árlista.

Egy ékszerdoboz, amit fájó szívvel adtunk vissza, mondhatnánk, ha női szépségbloggerek lennénk, de ez itt szerencsére a Player, úgyhogy nem fárasztunk ilyesmivel. A plug-in hibrid DS 7 egyszerűen egy klassz autó, ami akkor is inkább kényelmes, amikor sportos akar lenni, és alighanem ez a francia prémiummárka egyik legnagyobb erőssége.

Ez is érdekelhet:

Ennyi sármmal nem tud nem jó lenni – DS 4 Cross E-Tense-teszt

A konnektoros hibrid DS 4 Cross személyiségének varázsa annyire erős, hogy minden hibáját meg lehet neki bocsátani. Pedig van mit megbocsátani.

Új néven, nagyobb hatótávval jön a megújult DS 3

Crossback nélkül még többet megy egy töltéssel a DS kis crossovere.

Elegánsabb és okosabb lett a DS 9

Új felszereltségi szint és új fedélzeti rendszer a francia limuzinban.

DS 7 E-Tense 300 4x4 Performance Line

  • Rendszerteljesítmény 300 LE
  • Rendszernyomaték 520 Nm
  • Gyorsulás (0–100 km/óra) 5,9 mp
  • Végsebesség 235 km/óra
  • Hossz/szélesség/magasság 4593/1890/1625 mm
  • Tengelytáv 2738 mm
  • Saját tömeg 1836 kg
  • Csomagtér 555/1752 l
  • Tesztfogyasztás 5,4 l/100 km
  • Alapár (E-Tense 300 4x4) 21 940 000 Ft
  • Különleges részletek
  • Kényelmes ülések
  • Tágas és praktikus utastér
  • Komfortos futómű
  • Sokoldalú hajtáslánc
  • Kicsi benzintartály
Player-méter
8
Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában