A 73 ezer kilométert se futott Merci puha vajbőr vezetőülését maga az ötszörös F1-bajnok koptatta ilyen gyönyörűen, őszintén viseltesre.
Az argentin autóversenyző az 1950-es években vált az El Maestro néven is emlegetett legendává, amikor egy évtized alatt négy különböző márkával (Alfa Romeo, Ferrari, Maserati és Mercedes-Benz) öt Forma–1-es bajnokságot nyert meg. A versenyzéstől '58-ban, negyvenhét évesen visszavonult Juan Manuel Fangiónak sikerült épségben elhagynia az akkoriban még rettentően veszélyes autós élsport világát, és igen szép kort élt meg: 1995-ben, nyolcvannégy évesen hunyt el Buenos Airesben.
Fangio az F1-es sikerek időszakában megszerezte a Mercedes-Benz argentin importőri jogait, civilben tehát akkor is a Mercedes üzleti partnere volt, amikor '56-ban Ferrarival, '57-ben Maseratival nyert Gran Prix-évadot. A Mercedes nem sértődött meg a váltás miatt. Ennek tanúbizonyságát is adták, amikor 1958-ban, negyvenhetedik születésnapján megajándékozták egykori bajnokukat ezzel a kocsival:
A világos metálkék, vajbőr kárpitozású autót Fangio aktívan használta is, számtalan korabeli fotón szerepel a lenyitott tetejű Mercedesben. Miután Londonban átvette a márka képviselőjétől a nem akármilyen ajándékot, rögtön el is indult vele egy európai autós túrára – az utasülésben barátnőjével, Andrea Berruet-vel –, szó szerint a Mercedes-Benz utazó nagyköveteként.
Fangio 1960-ban hazavitte az autót Argentínába. Hogy egy kicsit spóroljon az európai autókra kivetett vámon, állítólag nem autóként hanem „trophy”-ként, díjként jelentette be a Mercedest a hazai hatóságoknál – ami valahol jogos is. A trófea azután valahogy mégiscsak megint autóvá változott, és Fangio jó pár évig rendszeresen használta is, amikor Mercedes-kereskedéseit látogatta meg szerte Dél-Amerikában.
A gyönyörű, a maga restaurálatlan valódiságában megmaradt 300 SL Roadstert most a Sotheby's-nél árverésre bocsátja a Fangio örökségét kezelő múzeum. 72 951 kilométert mutat az autó órája, ennek legnagyobb részét biztosan maga az egykori tulajdonos vezette le a Mercivel. Aki megveszi, a Fangio család után a második tulajdonosa lesz az autónak, és abba a kopott bőrülésbe ülhet be, amit Juan Manuel Fangio maga koptatott ilyenre:
Ha az új tulajdonos úgy döntene, továbbra is múzeumi kiállítási tárgyként kezeli a Mercedest, azt is tökéletesen meg lehet érteni, de ha használná, meg-megjáratná kicsit a hatvannégy éves autót, remekül fog szórakozni, és közben valószínűleg rettenetesen fog félni. A háromliteres, soros hathengeres motor 243 lóerőt képes leadni, amely végáttételtől függően 235-263 km/h végsebességre volt elég: utóbbi változatában a Mercedes 300 SL volt kora leggyorsabb szériagyártású autója.
Ha viszont meg kell állni, az 1958-as modellnél még bizony négy dobfékre kell rábízni az életünket. (1961-től kerültek tárcsafékek az első tengelyre.) A sebességváltó kézi kapcsolású, négyfokozatú.
A licit február 28-án indul; itt lehet ajánlatot tenni a Mercedesre. A győztes az autóval együtt megkapja a fenti képen látható bőröndöt is, melyet utoljára (talán) még maga Fangio pakolt tele, amikor a Mercedes-Benz dél-amerikai nagyköveteként járta az országutakat a kék szépséggel.
Fangio egykori Maserati versenyautója öt éve került kalapács alá: