1939-ben a második világháborús készültség részeként alapította a Bronzavia katonai repüléstechnikai vállalat a Facelt, mely valójában a Forges et Ateliers de Constructions d'Eure-et-Loir rövidítése. Az újonnan létrehozott leányvállalat fémmegmunkálással és alkatrészek gyártásával foglalkozott, de a háború után új tevékenység után kellett nézniük, ezért az 50-es évekre már a Métallonnal együttműkködésben autóalkatrészeket és komplett karosszériákat készítettek.

Facel által gyártott kabrió és kupé karosszériákat viseltek Simcák, francia Fordok, de Panhardok és a Delahaye-ek is.

Egészen az autózás hajnalától megszokott volt, hogy a gyártók fő tevékenysége az alváz és a motor megtervezése és gyártása, a karosszériákat pedig a vevő igénye szerint egy erre szakosodott cég kivitelezi a meglévő műszaki alapokra. Ekkoriban azonban már javában átalakult ez a gyakorlat, és a gyártók egyre inkább komplett autókat készítettek, a sorozatgyártás jóval hatékonyabb lett, és ez biztosította a financiális stabilitást.

Ezzel együtt viszont nehéz helyzetbe kerültek az olyan karosszériagyártó cégek, mint a Facel, mely mögül 1953-ban kihátrált a korábbi partnerük, a Métallon. A vállalat azonban nem omlott össze, hanem belefogtak az önálló autók tervezésébe és gyártásába, melyhez nem találtak Franciaországon belül megfelelő motort. A cég központja Párizsban volt, de a fő összeszerelés a főváros közelében lévő Colombes-ban zajlott, ahová az ország legkülönbözőbb pontjairól, a Loire folyó mentén található Amboise-ból, a Párizstól nagyjából 100 kilométerre fekvő Dreux-ból és a közeli Puteaux-ból szállították az alkatrészeket.

Jean Daninos alapította 1954. július 22-én a Facel Vega márkát, mely a Párizsi Autószalonon mutatkozott be.

Mivel akkoriban nem találtak az elképzeléseiknek megfelelő francia motort, ezért a Chrysler V8-asa köré építették a fényűző luxusautókat, melyeknek súlya is az amerikai autókhoz igazodott. A legalább 1,8 tonnás Facel Vegák alatt elöl kettős keresztlengőkaros felfüggesztés van, hátul pedig merev tengely. A legtöbb autó sportosra szabott kétajtós kupé karosszériát kapott, mert Jean Daninos kevésbé merev karosszériájuk miatt nem kedvelte a nyitható tetős autókat, ugyanakkor például saját feleségének is ilyet gyártott a Facel.

1956-ban aztán már nagyobb motorral, a Chrysler 5,4 literes V8-asával szerelték az autókat, és megjelent az Excellence kivitel is. A négyajtós Facel Vega megjelenése végtelenül elegáns a hátrafelé nyíló ajtókkal, de a középső tetőoszlop hiánya miatt a karosszéria egyszerűen nem elég merev. Az autókkal kapcsolatban merültek fel megbízhatósági problémák, de a kézi összeszerelés és az általános minőségérzet terén sokan a Rolls-Royce-hoz és más neves márkákhoz hasonlították.

1962-re a párizsi cég már a csőd szélére került, ezért egy igazán ütős modellre volt szükség, ez lett a Facel II.

Maga Jean Daninos, a vállalat elnöke nyilatkozta, hogy „a HK500 volt a legérdekesebb autó, amit valaha készítettünk, de a Facel II messze a legjobb.” Aki viszont a pénzügyi szakadék szélén álló vezető szavaiban elfogultságot érez, az inkább hagyatkozzon a francia Forma–1-es fotóriporter szavaira, Bernard Cahier szerint „a Chrysler-motor hatalmas teljesítménye már enyhe gázadásra is megkönnyítette a kerekek pörgetését.” Olyan kétszemélyes sportautókhoz mérték a Facel II-t, mint az Aston Martin DB4, a Ferrari 250 GT és a sirályszárnyas Mercedes-Benz 300 SL, és bátran hívták a világ leggyorsabb négyüléses kupéjának.

Gépházteteje alatt a Chrysler 6,3 literes Typhoon V8-asa automata váltóval 355 lóerős teljesítményt ad le, kézi váltóval viszont már 390 lóerős a Facel II. Háromfokozatú automatával a végsebessége 217 km/óra, a francia Pont-à-Mousson négyfokozatú kézi váltóval pedig akár a 240-et is megfutotta. Mind a négy kerék mögött Dunlop tárcsafékek csillognak, az autókat műszerfalról állítható Armstrong Selecta-Ride lengéscsillapítókkal, valamint szervokormánnyal szerelték.

Teljesítménye és kényelme miatt a Facel Vega Facel II-t luxus vadállatnak hívták.

Beltere minőségi bőrrel kárpitozott, a műszerfal kezelőszerveit pedig a repülés világa ihlette. A középkonzolon lévő dekorbetét valójában fémből készült, csak aprólékos kézi munkával famintázatúra festették, hogy megfeleljen a korszak esztétikájának. A Facel Vega tényleg csak a felsőbb körök kiváltsága volt.

Ezt a fekete fényezésű és fekete belterű autót a feltételezések szerint 1959-ben építették, és nem véletlenül mutat több eltérést is a Facel II-höz képest. Ez az autó volt ugyanis a modell prototípusa, melyet a dupla kerek fényszórók és a rövidebb tető, valamint a hátsó oldalablakok hiánya is jelez. Különösen szép részlet a hátsó lökhárító sarkába olvadó, szinte rejtett kipufogó. Az autó első néhány évét a világtól elrejtve töltötte, majd a vállalat csődje után, egész pontosan 1965. február 16-án írták Jean Daninos nevére.

Öt tulajdonoson ment keresztül utána a Facel II prototípusa, melynek 2020 környékén egy teljes és átfogó restaurálásra volt szüksége. A részletesen dokumentált építés során az autó karosszériájának jelentős részét teljesen újra kellett gyártani. Mostanra azonban régi fényében ragyog a Facel Vega márka legritkább autója, mely a nagyjából 2900 példány közül is kiemelkedik.

Ez is érdekelhet: