A masszív brit terepjárót remek stílusérzékkel a Fegyver-Horgász-Vadász expón mutatta be a márka magyarországi importőre.
A Gablini Csoport megszállott lelkesedéssel vadászik le sorra olyan niche-márkákat, amelyeknek még nincs vagy már nincs hazai importőre. A Lotus, az LEVC, az Aston Martin után most az Ineos is megérkezett a Gablinihez, immár a szó legkézzelfoghatóbb értelmében. A Hungexpón a FeHoVa látogatói és a meghívott szakújságírók a hétvégén kedvükre csapkodhatják egy Ineos Grenadier kőkemény terepjáróhoz szinte méltatlanul finoman záródó ajtaját.
Az Ineos Grenadier egy brit vegyipari vállalat rettenetesen gazdag tulajdonosának lázadása az európai autógyártás elpuhulásával szemben. Jim Ratcliffe nem bírta tétlenül nézni, hogy a régi Land Rover Defender nyugdíjazásával eltűnjenek a létravázas, valódi nagy terepjárók a sok SUV tengerében, és inkább létrehozott egy márkát és egy komplett autóipari vállalatot a G-Mercinél olcsóbb és ténylegesen munkára, nem divatozásra tervezett off-roader létrehozására.
A kocsi hathengeres, háromliteres, dízel vagy benzines, Euro 6-os BMW-motorral készül. Az Ineos és a BMW szerződésének érdekes kitétele, hogy a Grenadier nem értékesíthető hadi felhasználásra: a BMW bizonyos múltbéli dolgok miatt nagyon ügyel arra, hogy termékei kizárólag békés célokat szolgáljanak.
A BMW-motor, a nyolcfokozatú ZF-automata, a létraváz, az Eibach-tól érkező felfüggesztés (spirálrugó elöl-hátul, a pickup alatt is) és a karosszéria végül a németországi Hambachban talál egymásra, abban a Mercedes-gyárban, ahol korábban elektromos Smartok készültek.
A vezetőülésben egy katonai Humvee (széles középkonzol ipari kapcsolókkal), egy kisrepülő (tetőkonzol), egy néhány éves BMW (váltókar, iDrive-tárcsa) és egy Smart (kerek közepű, vidám kormány) hangulatkoktélja fogad. A vezetőülés kézi állítású, de kényelmes; a Recaro szállítja. A sok-sok gomb és kapcsoló első pillantásra nehezen feldolgozható egyvelege nem tűnik túl ergonomikusnak, de ezekkel úgyis csak terepezés közben kell majd vacakolni.
Országúti vezetésnél a Grenadier egy kényelmes automata kocsi egy fék- és egy gázpedállal meg egy kormánnyal.
A felező, pontosabban a 2,5-szeres nyomatékszorzó áttétel a váltókar melletti masszív karral kapcsolható. Az első és hátsó differenciálzárak kapcsolása viszont elektronikus, a gombok a tetőpanelre kerültek. Feláras kiegészítő a plafonon hátul található kapcsolókkal aktiválható elektromos rendszer, amely a hátsó ülés alatt lévő jókora munkaakkumulátorból, inverterből és a kocsira szerelt külső konnektorokból áll.
A végtelen gomb- és tárcsarengeteg mögött egyébként egyszerű, minél kevesebb meghibásodási lehetőséget rejtő technika rejlik. Az Ineos Grenadierben még a klíma is manuális, így összesen csupán hét darab mikroszámítógép dolgozik a kocsiban. Egy átlagos mai autóban ez a szám már gyakran eléri a százas nagyságrendet.
A Grenadier 4,9 méternél rövidebb zárt kabinos verziója kétüléses teherautóként vagy ötszemélyes személyautóként kapható, a hamarosan érkező öt és fél méter hosszú pickup kötelezően dupla kabinos, ötüléses lesz. A hibridizációból egyelőre kimarad az új márka, de a háttérben már készül egy 2027-re várható elektromos modell, sőt: a nem túl távoli jövőben, ha az infrastruktúra fejlődése megfelelő ütemben halad, hidrogéncellás terepjáró is várható az Ineostól.
A zárt kabinos modell alapára 80 ezer euró, jelenleg körülbelül 32 millió forint. A Mercedes G-osztály 50,8 millió forinttól indul, szóval ez egyáltalán nem rossz. Az Ineos ráadásul öt év kilométer-korlátozás nélküli garanciát vállal a Grenadierekre, ami egy ütős-vágós terepjáró esetében komoly magabiztoságról árulkodik.
Bár kifejezetten a Grenadier kedvéért mentem ki a FeHoVára, ha már ott voltam, megnézegettem a többi egzotikus járművet is és egy kicsit elmerültem a vadászexpó fura világában. Érdekes szubkultúra ez. Semmilyen más kiállításon nem láttam ennyire sok dobozos sört ivó látogatót és a pultoknál címkézetlen üvegekből átlátszó folyadékot kis pohárkákba öntögető vendéglátót, de
az sem gyakori, hogy lépten-nyomon az az érzésem legyen: mindjárt agyonlőnek a puskamakettre szerelt távcsöveken keresztül rám célzó zöld ruhás emberek.
A kitömött állatok tömkelege, az átható kutyaszag és az időnként meglehetősen visszásan megnyilvánuló állítólagos természetszeretet sajnos ilyen töménységben valahogy nyomasztóan hat, bár egyesével, esetleg kisebb csoportokban kifejezetten kedvelem a vadászokat. Mutatom mindezt képekben:
Aki megnézné a kocsikat, puskákat, trófeákat, kutyákat és elvegyülne a sok-sok zöld ruhás, piros arcú vadász között, még vasárnap is kiszaladhat a FeHoVára!