Vezetési élménye olyan urak kedvére tesz, akik pontosan tudják, hogy a Ferrari versenyeken edződik, de a 250 GT Lusso kabinját azok a hölgyek is kényelmesnek találják, akik az utazásokon érzik jól magukat. Ezt ígérte a hatvanas években a Ferrari csodás gran turismója, és tökéletesen tudja is.
1962 októberében mutatták be a Ferrari gyors és komfortos túrakupéját, aztán a következő évben is elvittek egyet Párizsba, mert ez a szépség vonzza a tekinteteket. A kiállításra vitt autó volt a valaha gyártott száztizenkilencedik 250 GT Lusso, mely több mint hat évtized után ma is tökéletes formában van.
Eredetileg fekete volt, az utastere pedig bézs bőrkárpitos, de szépen mutat sötétkékben is a 250 GT Lusso.
Minden idők egyik legszebb gran turismója, a 250 GT Lusso formaterve a Pininfarina stúdióban készült, mint évtizedeken át a legtöbb Ferrarié, a karosszériát pedig a Scaglietti gyártotta le a 250-es alvázra. Lapos orrán kerek fényszórók vannak, közöttük a tojástartónak is hívott hűtőmaszk az ágaskodó lovacskával. Finoman lejtő övvonala felett vékonykák a tetőoszlopok és nagyok az üvegfelületek, ezért messziről lehet látni a háromküllős fakormányt.
Nagyrészt acélból készült a 250 GT Lusso karosszériája, de a gépháztető, az ajtók és a csomagtérfedél alumínium. Tizennyolc hónapnyi gyártás alatt 350 darab Ferrari 250 GT Lusso készült. Orrában ott a Colombo V12-es motor, fűzött küllős felnijei mögött pedig négy tárcsafék lassítja a kétüléses Ferrarit. Ez az autó egyértelműen nem versenyzésre készült, de azért felbukkant a Targa Florión és a Tour de France-on is.
Nehéz volt felvenni a versenyt Sophia Lorennel, de a 250 GT Lusso szépsége legalább annyira hódított.
1963. szeptember 27-én készült el az autó, Olaszországból pedig egyenesen az ötvenedik Párizsi Autószalonra szállították a Grand Palais-ba. Első tulajdonosa a Reuil-Malmaisonban lakó francia iparos, Gaston Burger volt, aki néhány év után vitte vissza a 5686 FA 75 rendszámú 250 GT Lussót a Franco-Britannic Autos kereskedésbe. Ezt követően több tulajdonosa is volt, de a Ferrari mindig Franciaországban cserélt gazdát.
Fényezése és az utastere ugyan már nem eredeti, de a karosszéria az, több mint hatvan év alatt soha nem volt balesete a Ferrarinak. Mindig nagyon gondos gazdái voltak, teljes mechanikai restauráláson esett át, és egy csokor számla igazolja, hogy a híres francia Ferrari-kereskedésben, Charles Pozzinál szervizelték.
Négy kipufogócsövön keresztül szól a Colombo V12-es, ami igazán kívánatossá tesz minden Ferrarit a hatvanas évekből.
Hosszú motorházteteje alatt ott a híres V12-es, melynek egyetlen dugattyújára 250 köbcenti jut. A 3,0 literes motoron hat duplatorkú Weber karburátor van, 240 lóerőt ad le 7500-as fordulaton, és 242 Nm a nyomatéka 5500-nál. Kevesebb mint 8 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 240 km/óra. A 250 GT Lussóval tényleg nagyon gyorsan lehetett eljutni Monte Carlóba.
Steve McQueen és Eric Clapton garázsában is állt ilyen autó, ez pedig nem véletlen. Ebben ott van a korszak tömény úri eleganciája és a versenyeken edzett tizenkét hengeres motor. Ritka és csodálatos autó a Ferrari 250 GT Lusso, mely millió dolláros veteránná érett.
Ez is érdekelhet:
Milliárdos legenda a Zagato karosszériás Ferrari versenyautó
Amennyit versenyeztek vele, kész csoda, hogy túlélte.
Ennél fehérebb Ferrari Testarossát nem látsz
Tizenkét henger, kézi váltó, autótelefon.
Gyönyörű Ferrari volt az 1963-as Le Mans-i verseny mellékszereplője
Nagy valószínűséggel az egyetlen Ferrari biztonsági autó, ami fennmaradt a 60-as évekből.
