Csodálatos versenyautók és pazar gran turismók, valamint élvezetes kabriók épültek a Ferrari 250-es alapjaira, melyek közül sokak szerint éppen a rövid tengelytávú 250 GT SWB Berlinetta a legfinomabb falat, mely a sportos vezethetőség és szép forma hibátlan találkozása.

Először az 1952-es Mille Miglián vetették be a Ferrari 250-es prototípusát, hét évvel és néhány köztes modellel később pedig a 250 GT SWB Berlinetta premierjét ünnepelték, amit előszeretettel választottak olyanok, akik a hegyi szerpentinen szerették volna élvezni az autózást Monte Carlo felé, valamint azok is, akik hétvégente a versenypályán küzdöttek a dobogó legfelső fokáért.

Acél- vagy akár alumíniumkarosszériával is építettek 250 GT Berlinettákat a 2,4 méteres tengelytávú alvázra.

Ez az 1960-as évjáratú autó a hatvankettedik darab, és egyben az utolsó, melyet az 1960-as karosszériával szereltek, a későbbi példányok csak apró részletekben térnek el ettől. A Párizsi Autószalonon bemutatott autón Giotto Bizzarrini, Carlo Chiti és a fiatal Mauro Forghieri dolgozott, a tervezés fő szempontja pedig egy nagy teljesítményű és remek vezethetőségű autó volt.

Hosszú gépházteteje előtt kerek fényszórók bukkannak előre a sárvédőkből, a hűtőmaszk pedig a ferraris hagyományokat követve rácsozott, és ott díszeleg rajta az ágaskodó lovacska. Központi anyás, fűzött felnijeit a Borrani szállítja, és eredetileg Pirelli Cinturato gumikkal szerelték.

1960-ban, 1961-ben és még 1962-ben is ilyen autóval nyerték a Tour de France Automobile versenyeket.

Gioacchino Colombo tervezte 3,0 literes, szívó V12-es motorja beállítástól függően akár 280 lóerős is lehet. A blokkot kifejezetten nagy teljesítmény leadására tervezték, de közben nagyon fontos szempont volt a súly is, ezért hatalmas eredmény, hogy a Ferrari tizenkét hengerese feleannyit nyom a mérlegen, mint a Jaguar XK hathengerese.

Kétszemélyes utasterében sportülések vannak és végtelenül egyszerű műszerfal. Háromküllős kormányának fakarimája mögött a sebességmérő és a fordulatszámmérő található, a középkonzolon sorakozó órácskák pedig az olajhőfokot, az olajnyomást, a vízhőfokot és az üzemanyagszintet mutatják.

1961 februárjában fejezték be a hatvankettedik 250 GT SWB-t, melyet utána Kaliforniába szállítottak.

Júniusban már a Hollywood Sports Cars adta át a Merle Norman kozmetikai cikkekből meggazdagodott család sarjának, az autókat gyűjtő Jack Nethercuttnak. Két év után vált meg az autótól, amit az autóversenyzés szerelmese, Chuck Jones vásárolt meg. Motorját egy hosszú tengelytávú 250 GT Tour de France-ba szerelték be.

Rövidke időre még az 1968-as A kicsi kocsi kalandjai című Disney-filmben is szerepelt. Mostanra az autó ismét hibátlan állapotban van, még az eredeti 2347 GT számú motor sem hiányzik belőle. Korábban megkapta a Ferrari Classiche tanúsítványt, de időközben ez a dokumentum elveszett.

Ez is érdekelhet:

Erre sem a világ, sem a Ferrari nem volt felkészülve

Enzo Ferrari kénytelen volt Fiattal járni, ezért azonnal rábólintott a négyajtós Ferrarira.

Így ült 24 évesen céges Ferrariba Niki Lauda

1973-ban Niki Lauda nagy örömmel merítette el a rongyot a vödör vízben, amivel a frissen kapott ezüst kupéját mosta. Az akkor 24 éves versenyző egy Ferrarit kapott, miután aláírt a maranellói Forma–1-es csapathoz.

A Ferrarik gyönyörű ékköve a 250 GT California Spider

Tizennyolc évesen kapta meg első tulajdonosa ezt a Ferrarit, mely mostanra tízmillió dolláros értékű, ritka veterán.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Kényelem és nyugalom az autópályán, izgalom és őrület a stadionban – BYD Seal U-val a magyar–skót-meccsre

Óbudán vár a fotókiállítás, amit nemcsak látni, hanem tapintani is lehet

Európa egyik legjobb és legújabb Kia-kereskedése is Budapesten van

További cikkeink a témában
Kényelem és nyugalom az autópályán, izgalom és őrület a stadionban – BYD Seal U-val a magyar–skót-meccsre
Hirdetés