Rick Granzella zsebét szinte minden egyes dollár égette, ezért bement San Francisco új Ferrari márkakereskedésébe és – felesége jóváhagyásával – vett egy 250 GTE-t.
Eredetileg a raktáron lévő két autó közül nem a négyüléses, elegáns vonalúban látta magát, ahogyan a kaliforniai utakat szeli, hanem a kőkemény sportautó pedáljait érezte a talpa alatt Rick, de felesége hatására inkább a családhoz jobban passzoló 250 GTE-t választotta a GTO helyett.
Enzo Ferrarinak a versenyautók jelentették az igazi Ferrarit, de egy idő után azt is felismerte, hogy a vállalatot fenntartó gazdag ügyfelek egy barátságosabb vezethetőségű, kényelmes utasterű, de a sportautókhoz mérhető teljesítményű túrakupét szeretnek igazán. Ezért aztán az 1960-as Párizsi Autószalonon bemutatták a 250 GTE-t.
Számtalan híres versenyautó alapját adta a 250-es sorozat, de az egyik legnépszerűbb autó a 250 GTE, mely a Ferrari első igazán nagy példányszámban készülő négyüléses autója. A 2,6 méteres tengelytávú alvázra a Pininfarina stúdió tervezte a karosszériát, a mérnökök pedig előrébb tolták a V12-es motort, hogy minél tágasabb legyen az utastér.
Fiatal pénzügyi tanácsadó volt Rick Granzella, de a zsebében lévő tizennégyezer dollárral így is nagyon magabiztosan sétált be Bev Spencer újonnan nyílt Ferrari kereskedésébe San Franciscóban, ahol két autó volt raktáron. Az egyik egy alig használt 250 GTO, a másik pedig egy friss 250 GTE, amik közül Granzella azonnal kiválasztotta a GTO-t.
Rick egyértelműen minden racionalitást mellőzött, amikor szinte zsebében érezte a 250 GTO kulcsát, hiszen az tulajdonképpen egy versenyautó, amire valamilyen oknál fogva lehet rendszámot tenni. Felesége azonban jobban észnél volt, így végül Lillian győzte meg férjét, hogy az újabb, praktikusabb és elegánsabb 250 GTE-t válasszák, hiszen ebben a bővülő családnak is van hely.
Gioacchino Colombo tervezte a Ferrari legendás, 60 fokos hengerszögű V12-es motorját, mely az 50-es évek végétől határozta meg a versenygépeket és az utcai autókat is. A 250 GTE-ben 240 lóerőt ad le 7000-es fordulaton és 245 Nm nyomatéka van 5000-nél. Az 1,4 tonnás kupé nagyjából 8 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 225 km/óra a végsebessége.
Rick Granzella tizenhét éven át szinte minden áldott nap, mérföldek ezrein keresztül használta a 250 GTE-t, melyben családjával együtt is sokat utazott. A 90-es évek második felében kezdtek neki az autó restaurálásának, melynek végét egy családi mulatsággal zárták 2001-ben. Rick ezek után gyakran fordult meg különböző autós eseményeken és a helyi Ferrari klub nyári piknikeit sem hagyta ki. Évtizedeken át kitartott a bordó Ferrari mellett.
1937 májusában adták át a Golden Gate hidat, mely a második leghosszabb függőhíd az Egyesült Államokban, egyúttal San Francisco egyik szimbóluma. Mielőtt elkészült volna a 2,7 kilométer hosszú híd, csak hajón lehetett eljutni a városból Marin megyébe.
Ez is érdekelhet: