Kétféle tengelytávú alvázra készültek a 400 Superamerica modellek, melyek közül erre a rövidebb, 2420 milliméteresre csak huszonöt autó épült, tehát önmagában is ritkaság. A kabrió változatból pedig csak hét darabot gyártottak, köztük ezt a gyönyörű zöldet is.

1960 közepén a hét autó közül ez volt a harmadik 400 Superamerica Cabriolet, melyet eredetileg is a csodálatos Verde Bottiglia nevű zöld árnyalatra fényeztek és merész piros bőrkárpittal rendelte Helmut Horten, a svájci székhelyű német vállalkozó. Náci szálakon keresztül Horten birtokolta Németország negyedik legnagyobb áruházláncát.

Akármennyire kétes úton jutott vagyonához Horten, annyi egészen biztos, hogy remek ízléssel választott autót. A 400-as háromküllős fakormánya mögött gyönyörű műszerek vannak, az égető piros belső és a zöld karosszéria igazán szokatlan, de nagyszerű páros. 1961 januárjában az autót Milánóban regisztrálták a Horten Italiana nevére, ezt követően három évig maradt Olaszországban.

Pár európai tulajdonos után a kabrió Ferrarit Amerikába exportálták, ahonnan 1985-ben már fehér karosszériával tért vissza. A gyönyörű vonalú Pininfarina 400 Superamericát később pirosra fényezték, de szerencsére mostanra egy átfogó restaurálás során visszakapta eredeti színét.

Minden korabeli Ferrari ékköve a Colombo V12-es motor, mely a 400 Spueramerica kabrióban 4,0 literes és három dupla Weber karburátor eteti. 340 lóerős teljesítménye mellé 2000-es fordulattól már 400 Nm nyomatéka van, a nyomatékcsúcs pedig 450 Nm 6000-es fordulaton.

Formaterve tele van finom domborulatokkal, a kilincsek pedig szinte eltűnnek az első keréktől nyújtózó élben. Hangsúlyos az izmos hátsó sárvédő, mely már az ajtók végén elkezd púposodni. Sziluettje klasszikus kabrió, a részletei pedig ékszerszerűek.