Simán el lehetne intézni annyival is a Scaglietti karosszériás Ferrari 250 GT SWB Berlinetta Competizionét, hogy ebben az autóban maradéktalanul tökéletesen találkozik a forma és a funkcionalitás, de ennél bőven több a rikítóan sárga sportautó mögött.
Ha csak azt nézzük, hogy épp olyan kellemesen gömbölydedek a lemezei, pont olyan rácsos maszk és kerek fényszórók vannak rajta, mint a 60-as évek más Ferrarijain is, akkor a 250 GT SWB-ben nincs meglepetés. Ez az autó azonban talán még a legendás utódjánál, a 250 GTO-nál is nagyszerűbb.
Ritkaság, hogy egy autóban ennyire közel legyen egymáshoz a kényelmes túrakupé és a versenyzés világa. A Ferrari 250 GT SWB Berlinetta Competizione neve önmagában is mindent elárul róla: hengerenként 250 köbcentis, rövid tengelytávú, kétajtós gran turismo, mely akár egy hosszútávú futamon is bevethető. Európai és amerikai versenyeken is a korszak meghatározó gépe.
1960-ban összesen negyvenöt alumínium karosszériás 250 GT SWB készült, ez március 16-án készült el és a Sebringben rendezett 12 órás versenyen mutatkozott be a NART csapatnál. George Arents és Bill Kimberly pilótákkal az összetett hetedik helyen futott be. Többször vetették be a Bahamákon rendezett Nassau Trophy-n és az az SCCA futamain, közben rendszeresen új tulajdonos kezében volt a Ferrari.
Merész színösszeállításával extravagáns úriemberek versenyautója a 250 GT SWB, aminek műszerfalán ott sorakoznak a legfontosabb műszerek és kapcsolók, az utasteret pedig mindenhol zöld bőrrel (Pelle Verde) kárpitozták. Izgalmas kontrasztot mutat ez a bukócsővel és a rajtszámokkal. Az autó restaurálása 2014-ben kezdődött és végül 700 ezer dollárt emésztett fel.
Ezekben az ülésekben olyan autók ellen kellett küzdeni a versenypályán, mint a Porsche RS 60 vagy a Ferrari 250 TR, de azoknak, akik a benzingőzös versenyek helyett inkább a tengerparti utakat és a luxusszállodákat szerették élvezni, választhatták az acél karosszériás, valamivel nehezebb és kevésbé agresszív motorral szerelt Lusso változatot is.
3,0 literes, Colombo V12-es motorján hat dupatorkú Weber karburátor van, hangolástól függően akár több mint 280 lóerőt is kiüvölt magából, szóval könnyedén repíti a bőven kevesebb, mint 1 tonnás 250 GT SWB-t. A négy tárcsaféken túl az állóképességi versenyekhez elengedhetetlen volt az erős és megbízható hajtáslánc.
Még mindig bevethető egy veterán versenyautókat indító Le Mans Classic-on vagy büszkén pózolhat a Comói-tó mellett rendezett Concorso d'Eleganzán is ez a közel négymilliárd forint értékű 250 GT SWB, ami tökéletesen megmutatja, milyen volt a Ferrari egyik legszebb korszaka.
Ez is érdekelhet: