Korának legnagyobb és legnehezebb, legtöbb luxust adó Ferrarija volt a 365 GT 2+2, egyben a legátütőbb siker is.
Nem viszi mindig a hátán a márkát egy neves versenyistálló, ezt megtapasztalhatták a Ferrarinál is, ahol nem volt elég a világ leghíresebb futamain nyerni, hanem olyan tehetős ügyfeleket is ki kellett szolgálni, akik az erős motort egy olyan kényelmes túraautóban szeretnék élvezni, mint a 365 GT 2+2.
1966-ban készült el a Colombo V12-es motor új változata, mely már 4,4 literes és ennél fogva tényleg magabiztosan repíthette a több mint 1,5 tonnás 365 GT 2+2-est és négy utasát akár 245 km/órás sebességgel. A tizenkét hengeres motor három dupla Weber karburátorral 320 lóerőt ad le 6600-as fordulaton.
Hárompontos biztonsági övek függenek a Ferrari bőr kanapéján, így a hátsó utasok is kényelemben élvezhetik a V12-es motor csodálatos hangját. Mivel a 365 GT 2+2 a 2650 milliméteres tengelytávú alvázra épült, ezért tér is bőven van a kabinban. Az elnyújtott hátsójában pedig még a csomagoknak is volt elegendő hely.
Egészen más számított gazdag felszereltségnek egy luxusautónál a 60-as években, mint most. Érintőképernyő helyett remek látvány a valódi fa díszbetét a középkonzolon. A négyüléses Ferrariban kazettás rádióból szólhat a muzsika, az alapfelszereltség része volt az elektromos ablak és a szervokormány, de az opciós tételek között szerepelt a klíma is.
Bizonyára bárki szívesen felhúzná a kesztyűt, hogy megragadja a háromküllős kormány fa karimáját és az ötfokozatú váltó karját a zöld fényezést tökéletesen kiegészítő bézs Connolly bőrülésből. A fő helyen természetesen a fordulatszámmérő és a sebesség órája van, de itt sem maradtak el a fontos kiegészítő műszerek sem.
Tízlyukú alumínium kerekeken gurul, mert ekkoriban már opcionális volt a Borrani fűzött küllős felnije. Ebben az autóban már független a hátsó futómű, valamint a kényelem érdekében hidroneumatikus rendszert fejlesztett hozzá a Koni, így utasokkal is csomagokkal is tartja a szintet.
Aldo Brovarone rajzolta a közel 5 méteres 365 GT 2+2 elnyújtott vonalait. Kerek lámpákkal és ovális hűtőmaszkkal indul, majd lágyan ível tovább a Kamm stílusban véget érő farig. Karosszériája a Pininfarina műhelyében készült, majd a végösszeszereléshez a Ferrari üzemébe szállították. Ilyen Verde Bahram színű 365-ösből csak huszonkilenc darab hagyta el a gyárat.
Hamar a Ferrari legnépszerűbb modellje lett az 1967-es Párizsi Autószalonon bemutatott 365 GT 2+2, melyből 1971-ig nagyjából nyolcszáz darab készült. Egyesek kritizálták a mérete és a súlya miatt, de a vezethetősége nem hagyott kérdéseket. Talán így nézünk majd vissza egyszer a Purosanguéra is.
Ez is érdekelhet: