Tagadhatatlanul egy korszak meghatározó autója a Testarossa, mely nem a legjobb csúcsmodell a Ferrarik között, viszont egész biztosan az egyik legnagyobb és legismertebb karakter mind közül. Piros színben, bézs belsővel, csak kicsivel több mint 30 ezer kilométerrel az órájában tökéletes.
Minden azzal kezdődött, hogy sorra vették az 512 BBi hibáit és pontról pontra elkezdték kijavítani, így született meg a Leonardo Fioravanti vezetésével, de Ian Cameron, Guido Campoli, Diego Ottina és Emanuele Nicosia kezei között a Ferrari Testarossa.
Rendszeresen túlmelegedett az 512-es kabinja, mert az elöl elhelyezett hűtők vízvezetékei a kabin körül futottak hátra a motorhoz. A Testarossa már minden irányban nagyobb és az utastere sem válik párolóvá a hosszú nyári utakon, valamint a csomagtere is nagyobb lett, így tényleg egy gyors túragép.
Klasszikus összeállításnak számít a Ferrarinál a piros fényezéshez párosított bézs belső, és ezt igazán jól tudja viselni a Testarossa is. Tipikusan 80-as évek hangulatú az utastér, melyben két utas és a csomagjaik férnek el kényelmesen. A háromküllős kormány kissé felfelé néz, ezért itt is az olasz autókban jellemző pozíciót kell felvennie a vezetőnek, de mindenért kárpótol a nyitott kulisszás kézi váltó látványa és a tizenkét henger hangja.
Talán még egy csokor korabeli Louis Vuitton bőrönd sem méltó eléggé a Testarossához, de a legjobban úgyis a modenai Schedoni bőr táskák passzolnak az ülések mögött kialakított tárolóba. Saját középmotoros túrakupéjával az angol újságíró, Harry Metcalfe 3200 kilométeres utat tett meg Marokkóba.
Minden részlete mesél, de az oldalsó légbeömlőiről ismerik fel legtöbben a Ferrari Testarossát. A forma érdekében minimalizálni szerették volna a légbeömlőket, de a nagyteljesítményű motor megköveteli a friss levegőt, Leonardo Fioravanti aerodinamikai tudása hozzájárult a jó alaktényezőhöz. Mivel az amerikai biztonsági előírások miatt nem hagyhatták nyitva az oldalsó beömlőket, ezért hosszanti bordákat terveztek az autóra.
Lapos, de nem bokszermotor a Ferrari Testarossa tizenkét hengerese, hanem egy 180 fokos hengerszögű V12-es, amivel szintén alacsonyabbra az autó tömegközéppontja. A 4,9 literes motor 385 lóerőt ad le 6300-as fordulaton és 490 Nm nyomatéka van. Az 1,7 tonnás gran turismo kevesebb, mint 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 290 km/óra a végsebessége.
1991 januárjában érkezett meg a Testarossa az olaszországi Tanetóba, ahonnan később Németországba szállították. Legutóbbi tulajdonosa egy teljeskörű restaurálás után állította be a gyűjteményébe, így az autó állapota még annál is kifogástalanabb, mint amit az eddig megtett 30 500 kilométer üzen.
Ez is érdekelhet: