Ferruccio Lamborghini teljesen megváltoztatta a játékszabályokat a középmotoros Miurával, amire a Ferrari csak később reagált az 1973-ban bemutatott 365 GT4 BB-vel, mégis a 11 évvel későbbi Testarossa lett az egyik leghíresebb középmotoros Ferrari, egy korszak meghatározó ikonja.
Bőven maradtak tanulságok a Berlinetta Boxer sorozat után, közben a Lamborghini már a döbbenetes formájú Countach-sal hódította a világot. Enzo Ferrarinak olyan autó kellett, ami nem csak követi a sportautóknak kijelölt utat, de azok is élvezhetik, akik a luxust és az utazást kedvelik a Ferrarikban.
1984-ben a Párizsi Autószalonon tartották a Ferrari Testarossa premierjét, ami nem csak a Miami Vice miatt lett vágyott autó.
Leonardo Fioravanti keze alatt dolgozott a Pininfarina formatervezőiből álló csapat, Ian Cameron, Guido Campoli, Diego Ottina és Emanuele Nicosia. 0,36-os légellenállási együtthatója lényegesen alacsonyabb, mint a Lamborghini Countach 0,42-je, és a Testarossának szárnyra sem volt szüksége.
Határozott egyenesekből álló, ék alakú karosszériáján nem a bukólámpák adják igazán a karaktert, hanem a rácsozott oldalsó légbeömlők. A tervezők szerették volna minimalizálni a rések méretét, de a 180 fokos hengerszögű V12-es motor nemcsak az autó szélességét határozta meg, hanem a hűtési igényét is.
Rácsozása csak szükségmegoldás volt, így lehetett legjobban fényezett elemekkel elfedni a nyílást, valamint megfelelni az amerikai biztonsági előírásoknak.
4,9 literes, szárazkarteres, Tipo F113 kódú 12 hengeres motorja 390 lóerőt ad le 6300-as fordulaton és 490 Nm nyomatéka van. Az amerikai változatok a helyi károsanyag kibocsátási előírások miatt valamivel gyengébbek, de a Motor Trend magazin tesztje szerint így is 13,5 másodperc alatt futja meg a negyedmérföldes távot, a végsebessége pedig 290 km/óra.
1986 májusában vették át a Verde Abetone színű autót az alabamai Huntsvilleben, mostanra pedig valamivel több mint 46 ezer mérföldet (75 ezer km) mutat az órája. Minden tulajdonosa különösen odafigyelt a karbantartásra, ezért most is kiváló állapotban van a zöld Testarossa, aminek frissített fényezése már egy restauráló műhely műve.
Legtöbb esetben a Ferrarikkal a piros szín jár együtt, de ebben az esetben az olasz sportautó a brit versenyszínt, a British Racing Greent viseli, melyhez nagyon elegáns párosítás a barna és bézs árnyalatú beltér. Szép elem a korai Testarossákra jellemző vezetőoldalon, magasan elhelyezett visszapillantótükör is, melynek neve Monospecchio.
Vezetett szervizkönyvével, minden tartozékával és remek állapotban kínálják a Testarossát, mely színe miatt sokak számára idegen lehet, de mások épp ezt az egyediséget keresik a veteránná érő Ferrariban.
Ez is érdekelhet: