A hagyománytisztelet diadala a piros, kézi váltós Ferrari 599 GTB

Jól nézd meg ezt az 599 GTB Fiorianót, mert ennél igazibb modern Ferrari még a végtelen interneten sem jön szembe gyakran. A tökéletes piros szín és a bézs bőrrel kárpitozott beltér klasszikus kombinációja csak a csomagolás, mert itt a lényeg valójában a tizenkét hengeres motor és a kézi váltó.

Hatalmas volt a nyomás Enzo Ferrarin, amikor egy fiatal mérnökökből álló csapat összefűzte Ferruccio Lamborghini nevét a világ első szupersportautójával. A középmotoros autók innentől innentől kezdve már a versenypályákon túl a közutakon is veszélyt jelentettek az orrmotoros Ferrarikkal szemben. A makacs Commendatorét nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy az utastér mögé tolt motornak bőven vannak áldásos hatásai, de végül a Dino átszakította a gátat. Mégsem ezek az igazi Ferrarik.

Minden a Daytona utódjával, a 365 GT4 BB-vel kezdődött és olyan korszakos ikonnal ért véget, mint a Testarossa, Enzo Ferrari szemében azonban az igazi Ferrarik nem ezek.

Nem véletlenül használt maga Enzo is rendre V12-es gran turismókat, hiszen a versenyautókon túl ezeket kedvelte igazán. Ehhez a végtelenül egyszerű hagyományhoz tért vissza az 550 Maranello és a későbbi 599 GTB Fioriano is, melyek még rendelhetőek voltak kézi váltóval. Dacára annak, hogy a 2010-es évek küszöbén már egyértelműen népszerűbb volt a jobb gyorsulást ígérő, száz ezredmásodperc alatt fokozatot cserélő F1 váltó.

Talán senkit nem lep meg, hogy ezt a tudást csak nagyon kevés vásárló használta ki, de ennél is kevesebben döntöttek úgy, hogy kézi váltóval rendelik meg az 599 GTB-t. Összesen harminc darab hárompedálos 599-et gyártottak, melyből csak tíz autó készült európai specifikációval. Az kézi váltó ugyan nem olyan gyors, mint az automata, cserébe a vezetés klasszikus élményét, a beavatottságot és az maximális irányítás érzetét adja.

Elég ránézni a nyitott kulisszában ágaskodó, vékonyka fém karra és az ezüst váltógombra a tetején. Ez a részlet önmagában csodálatossá teszi a Ferrari bézs bőrbe kötött belterét, melyben elektromosan állítható, karbon betétes sportülések mögött ott vannak a bőröndöket lefogadó bőrszíjak. A kormány mögött pedig rikít a tízezerig skálázott fordulatszámmérő sárga számlapja.

Hagyományokhoz hűbb nem is lehetne, hiszen minden benne van, amitől a 60-as évek Ferrarijai igazán vágyott és elképesztő értéket képviselő veteránok. A Pininfarina formaterv egy modern Ferrarihoz méltóan megannyi tradicionális elemet és aerodinamika újítást hordoz.

Luca di Montezemolo először nem hagyta jóvá a formatervét a lebegő hátsó tetőoszlop miatt.

Króm pálcákból álló hűtőmaszkja, sárvédőinek ágaskodó lovacskái, valamint négy kipufogócsöve egyértelmű tisztelgés a hagyományok előtt, viszont az 599 GTB legjellegzetesebb eleme kétség kívül a hátsó tetőoszlop, mely a hajlított üveget keretezi. A Pininfarina stúdiónál dolgozó Jason Castriota rajzolta és egészen addig nem bólintott rá a vállalat vezetője, amíg ki nem derült, hogy anélkül termel leszorítóerőt, hogy növelné a légellenállást (a BMW i8 és a Ford GT is ezt a megoldást használja). 299 km/órás sebességnél 160 kg leszorítóerőt generál. Castriota érdeme, hogy tökéletes kupé sziluettet rajzolt, aminek harmóniáját nem töri meg egy hátsó szárny.

Ez a Ferrari 599 GTB a modern autóépítés, a hagyománytisztelet és a kifinomult ízlés olyan kombinációja, melyből még ezen a magaslaton is nagyon kevés akad.