Száz ezredmásodperc alatt képes lezavarni egy váltást a Ferrari 599 GTB hatfokozatú automatája, mely kétségkívül gyorsabb, mint amire akár egy igazán tapasztalt pilóta képes volna. Többek között ezért olyan ritka szívmelengető látvány a kézi váltó ebben a kék 599-esben.

1996-ban mutatták be a 550 Maranellót, amivel a középmotoros korszak után a Ferrari visszatért a klasszikus felépítéshez. Tíz évvel később pedig a Genfi Autószalonon bemutatták az utódját, az 599 GTB Fiorianót. Nevében a Gran Turismo Berlinetta rövidítése a nagy túrakupéra utal, a Fioriano pedig a Maranello közelében lévő versenypályára.

Formaterve igazodott a 2000-es évek elején uralkodó arculathoz és a hagyományos arányokhoz is. Fényszórói inkább függőleges kialakításúak, egy vetítőlencsével, a hosszú orr után rövid utaskabin és felfelé ívelő övvonal következik.

Lebegő tetőoszlopa eredetileg kizárólag a dizájn miatt készült, de a tesztek során kiderült, hogy remek aerodinamikai elem is.

Jason Castriota formatervező ívelt üvegfelületet rajzolt az autó hátuljára, az 599-es vonalai azonban megkívánták a karosszéria színére fényezett, elnyújtott oszlopot, mely a kupésziluettet adja.

Luca di Montezemolo azonban nem hagyta volna jóvá a Pininfarina tervezőjének munkáját, ha ennek az elemnek kizárólag esztétikai szerepe van, de a szélcsatornás tesztek megmutatták, hogy leszorítóerőt termelő légáramot hoz létre az autó hátuljánál, anélkül, hogy megnövelné a légellenállást.

Miután az 599-esen működött, a lebegő tetőoszlop megjelent a Honda NSX-en, a BMW i8-on és a Ford GT-n is.

F140-es kódú, 65 fokos hengerszögű V12-es motorját a Ferrari Enzóban és a Maserati MC12-ben is használták, de az orrmotoros 599 GTB-hez több elemet is át kellett dolgozni. A hatliteres szívómotor 620 lóerős teljesítményét 7600-as és 8400-as fordulat között adja le, amivel a korszak egyik legnagyobb literteljesítményű szívómotorja volt.

Alumíniumvázas karosszériája a korábbi GT-knél merevebbé és könnyebbé tette (1,7 tonnás száraz súly), amivel nagyban javult a vezethetőség is. Motorja az első tengely mögött található, a váltója pedig a hátsó tengelynél (transaxle elrendezés), de még az üzemanyagtankot is a két tengely vonala közé helyezték, hogy minél jobb legyen a súlyelosztása.

Legtöbben a kormányról is vezérelhető F1 váltóval rendelték, ebben az autóban azonban hatfokozatú kézi váltó van.

Kék és bézs színösszeállítása miatt egyébként is túlragyogja a legtöbb piros Ferrarit, de az utastér éke egyértelműen a nyitott kulisszás váltó, melynek megjelenése a hatvanas évek legendás típusait idézi.

Ez volt az utolsó Ferrari, mely rendelhető volt ebben az összeállításban. Utódját, az F12 Berlinettát már kizárólag automata váltóval szállították, így ez az 599-es valóban gyűjtői darab, és végre nem csak az elegáns összeállítás miatt.

Ez is érdekelhet:

Gyönyörű ínyencség a piros Ferrari Daytona Spider

1973 márciusában készült el a nyolcvankilencedik Ferrari Daytona Spider, melyet aztán azonnal Amerikába szállítottak.

Még a legnagyobb rajongók is alig hallottak erről a Zagato által tervezett Ferrariról

Csak kilenc példány épült belőle, most került elő egy.

Így ült 24 évesen céges Ferrariba Niki Lauda

1973-ban Niki Lauda nagy örömmel merítette el a rongyot a vödör vízben, amivel a frissen kapott ezüst kupéját mosta. Az akkor 24 éves versenyző egy Ferrarit kapott, miután aláírt a maranellói Forma–1-es csapathoz.

Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában
Ahol a csúcsminőségű bútor életszemléletté nemesül
Hirdetés