Semmi nem ugyanaz már a Ferrari F40 óta, és ez nem csak azért igaz, mert ez volt az utolsó modell, melyet maga a Commendatore hagyott jóvá, hanem azért is, mert ez versenyautónak készült, és ennek megfelelően nyers, mint egy darab hús a vágódeszkán.
1986 után a legendásan veszélyes B csoportot felszámolta az FIA, és innentől kezdve a Ferrari ígéretes projektjének sem volt már célja, de szerencsére nem söpörték a kukába az egészet, hanem olyan negyvenedik évfordulós modell lett belőle, amit sosem felejt el az, aki egyszer látta élőben, olvasott róla vagy szembe szaladt vele egy videón.
Mert a Ferrari F40 lapos és tömör autó, de akkora karakter a szupersportautók között, hogy a mai napig lehetetlen túlszárnyalni.
Hiába vannak hatékonyabbak és gyorsabbak, számtalan erősebb született már, de az F40-es őszinte puritánsága az utolsó csavarjával is azt üzeni, hogy ebben az autóban nincs kegyelem, keményen meg kell dolgozni az élvezetért. Ellentétben a Porsche 959-essel az olaszok nem a jövőbe néztek, hanem a lehető legtisztább formában akarták két rendszám között tálalni azt, amit a versenypályán tanultak.
1986. június 10-től kezdődött a fejlesztés, melyre Enzo Ferrari kérésére csak 11 hónapja volt a mérnököknek. A formatervért a Pininfarina stúdiótól nyugdíjba vonuló Aldo Brovarone felügyelete alatt dolgozó Pietro Camardella volt a felelős, közben Nicola Materazzi és csapata a 288 GTO Evoluzione alapjait dolgozták át az F40-eshez.
Kevlárból, szénszálas anyagokból és alumíniumból készült az F40-es karosszériája, hogy könnyű legyen, de rádió, kesztyűtartó, kárpitok és még kilincs sem került bele.
Ajtókárpitja sincs tulajdonképpen, az ablakot kézzel kell letekerni és egy bowdent kell meghúzni az ajtó nyitásához. Komolyan vették, hogy egy igazi sportautóhoz tényleg csak a technikára és a vezetőre van szükség, minden más teljesen lényegtelen.
2,9 literes, 90 fokos hengerszögű V8-as motorját két IHI turbófeltöltővel fújták meg, így több mint 470 lóerőt ad le 7000-es fordulaton és közel 580 Nm nyomatéka van már 4000-től. Hozzá ötsebességes kézi váltó jár és hátsókerék-hajtás.
Marcel Massini márkaszakértő kutatása szerint ez a 213 darab amerikai piacos F40-es közül a 18-adik példány, melyet a Microsoft társalapítója, Paul Allen vett át újonnan egy seattle-i kereskedésben. Nem sokat járt vele, mert még 2003-ban is csak 1600 mérföld körül volt az órájában, majd egy Enzóra cserélte.
Ma már egy M3-as BMW is erősebb és gyorsabb, mint az F40-es Ferrari, de a nyitott kulisszás kézi váltója, a szögegyszerű kabin és a haragos motor még mindig megmutatja, hogy nem bőrbe csomagolt ülések és hatalmas képernyők kellenek az igazi autózáshoz.
Ez is érdekelhet: