1993 szeptemberében mutatták be a Fiat Puntót az Uno utódjaként és hamar nagy siker lett. A Giorgetto Giugiaro tervezte olasz kisautó a Volkswagen Polo és az Opel Omega elől vitte el az Év Autója díjat, a három- és ötajtós változat mellett készült belőle nyitható vászontetős Bertone kabrió is.

Mostanra ezek az autók jelentik a belépőt a kabriózás világába, de ez itt nem egy párszázezres Punto.

Már megjelenésekor is a legolcsóbb nyitható tetős autók között volt a Punto Cabriolet, melyből nagyjából 55 ezer darab készült, büszkén díszeleg a Bertone karosszériaépítő logója az első sárvédőkön. Összehasonlításképp az első generációs Puntóból a gyártás hat éve alatt több mint 3,4 millió példány készült, a népszerűségét képtelenek voltak túlszárnyalni az utódai.

Szemből mintha egy hagyományos Punto volna, oldalról azonban már le sem tagadhatná, hogy kabrió. Az akár elektromosan is nyitható vászontető alatt keret nélküli ablakok vannak és a Volkswagen Golf kabrió változatával ellentétben nem éktelenkedik középen egy merevítő benne. A hátsó tetőoszlop hiánya miatt a függőlegest váltó fekvő hátsó lámpák kifejezetten ehhez készültek.

Ebben az autóban alig több mint tízezer kilométer van, ami látszik is az állapotán. A csodálatos sötétzöld fényezésén csak néhány apró karc van, csillognak alatta az ezüst alufelnik és hibátlanul feszül a vászontető is. Mintha az utastér is épp olyan lenne, amilyen a szalonban volt átadáskor, bizonyára nem sokszor hagyták kint a nizzai napsütésben ezeket a műanyagokat, hiszen egyetlen elem sem porladt el 1994 óta, valamint a kárpitok is tökéletesek.

1994-ben akár egy Peugeot 306 vagy Renault 19 Cabriót is választhatott volna a francia nyárhoz, de bizonyára az olasz kabrió árával egyik sem tudott versenyezni. Kilencven lóerővel nem ez a leggyorsabb autó két strand között, de nyitott tetővel nem számít az ilyesmi, a lényeg úgyis a hajat borzoló menetszél. Sokat nem élvezték ezt az autót, cserébe egy elszánt gyűjtőnek nagy öröme lehet benne.

Ez is érdekelhet: