1983 januárjában jelent meg a Fiat 127-est váltó Uno, mely a gyártási mennyiség tekintetében egyértelműen sikeres modell. Minden idők egyik leghosszabban gyártásban maradó és legnagyobb példányszámban eladott kisautója lett az Uno, mely rengeteg frissítéssel egészen 2014-ig húzta Dél-Amerikában. Ezen időszak alatt nagyjából 8,8 millió darab Fiat Uno készült, pedig bőven hagyott kívánnivalót maga után. A Fiat kisautójának jó hírét a Punto fényesítette újra csillogóra.

Hat év alatt 3,5 millió első generációs Fiat Punto készült, a három generációból együtt pedig 9 milliót gyártottak.

Megjelenése után a Peugeot 205-öst megelőzve nyerte meg az európai Év Autója díjat a Fiat Uno, melynek olyan vetélytársai voltak, mint a Ford Fiesta vagy az Opel Corsa. Minden riválisa sokkal jobb összeszerelési minőségű és az olasznál megbízhatóbban üzemelő autó volt, ami nem tett jót a Fiat hírnevének. Ennél fogva az utód tervezésénél rendkívül fontos szempont volt, hogy ne szimplán csak az elődjén mutasson túl, hanem az olyan német kisautókon is, mint a Volkswagen Polo.

Giorgetto Giugiaro megszámlálhatatlanul sok autót rajzolt már a legkülönfélébb célokra, amit nagyon jól mutat az is, hogy a nevéhez köthető a BMW egyetlen középmotoros sportautója, az M1-es, de a csodálatos Maserati Ghiblin és a kompakt kategóriát meghatározó Volkswagen Golf is. Az Italdesign stúdiónál dolgozó formatervező eredetileg a Renault Cliót előkészítő pályázatra készítette el 1990-ben az X57-est.

Giorgetto Giugiaro terve nem nyerte el a franciák tetszését, ezért a Fiatnak is bemutatta az autót.

Ez éppen kapóra jött a Fiatnak, hiszen már az Uno formájáért is Giugiaro volt a felelős, szóval ennek nyomán készült el a végleges Punto, melynek premierjét 1993-ban tartották. Egyértelműen nagyot nőtt elődjéhez képest a Punto, mely több mint 3,7 méteres hosszával és közel 2,5 méteres tengelytávjával igazán tágas belteret kínált. Ezt azonban soha senki nem tudja meg, ha nem fogja meg azonnal a kívánatos külső.

Lekerekített éleivel, valamint három- és ötajtósként is használható karosszériájával üde ellenpontja volt a szögletes Unónak. A Punto a 90-es évek elején elképesztően modern autónak hatott és olyan formai megoldások jelentek meg rajta, melyek a mai napig a jövőbe mutató autók jellemzője, mint a hűtőmaszk nélküli orr, amitől aztán azonnal futurisztikus lett. A Punto nagy varázslata az is, hogy még az alapmodellek fényezetlen lökhárítójával is működik a forma, a fényezett elemmel pedig igazán letisztult és egységes.

Vékony első fényszórói között díszeleg a Fiat logója, az oldalvonalon csak halvány domborulatok vannak, a Punto hátulját pedig egyértelműen a függőlegesen álló lámpák határozzák meg.

1994 áprilisában jelent meg a Punto kabrió változata, melyet a Bertone készített.

1999 nyaráig marad gyártásban és ezen időszak alatt nagyjából 55 ezer darab készült a nyitható vászontetős Puntóból, mely újonnan a legolcsóbb kabrió volt. A tetőszerkezet manuális és elektromosan mozgatható kivitelben is elérhető volt a felszereltségtől függően.

Kifejezetten a fiatal, de sportosságot kereső vezetőkre lőttek az 1,1 literes FIRE motor 55 lóerős változatával és hatfokozatú kézi váltóval szerelt Puntóval. A leggyorsabb Punto azonban egyértelműen a GT, melybe az Uno Turbóból származó 1,4 literes, turbófeltöltős motor átdolgozott változata került 130 lóerő körüli teljesítménnyel és 200 Nm nyomatékkal. A legizmosabb Punto GT 7,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 200 km/óra a végsebessége.

1995-ben a Fiat Punto nyerte az Év Autója díjat, 78 ponttal utasította maga mögé a Volkswagen Polót, 98 ponttal pedig az Opel Omegát.

Minden Punto alatt elöl MacPherson futómű van, hátul pedig csatolt lengőkaros a felfüggesztése. A műszaki jellemzőket azonban elhomályosította a megfizethető árával, tágas utasterével és remek formatervével. Sokakat nyert meg a Fiat Punto, mely 1993-ban igazi sztár volt a kisautók között, majd százezrekért megvásárolható autóvá öregedett. Harminc évesen azonban újra van esélye olyan klasszikussá válni, amivel sokaknak vannak kellemes élményei.

Ez is érdekelhet: