Amikor érzelmi síkon mozogva közelítettem a Honda CR-V-hez, folyton kicsúszott a kezeim közül. Nincs egyetlen szeglete sem, amit vonzónak, szerethetőnek tartanék. Nem kiemelkedően szép, motorteljesítménye átlagos. Amiben viszont nagyon jó, azt ügyesen elrejtették a szemed elől. De ezt csak azért tudom, mert hat országot autóztunk át vele.
Az úgy történt, hogy M4-es BMW-t pont nem kaptunk hosszabb tesztre, de még csak M2-est sem. Honda CR-V-t pedig igen. Ezért rögtön 3500 km-t tettünk bele. Jelentős távolság, kiemelten nehéz körülmények között: a családi vakáció a legkeményebb műfaj az autó életében. Ilyenkor kell minden tudását bevetnie, hogy hazaérve ne utálja meg az egész család, vagy a családtagok egymást.
És ebben a számban a Honda CR-V egyszerűen zseniális. Mintha a tervezési folyamat első fázisától az utolsóig ott ült volna egy szigorú tekintetű felügyelőbiztos a dizájner asztala mellett, akinek csak az volt a dolga, hogy minden egyes vonalhúzásnál tekintélyes méretű tockosokat helyezzen kilátásba, amikor az öncél felül akart kerekedni a praktikum felett. Ennek eredményeként született meg egy négy és fél méter hosszú hasáb, Honda Civic-orral és IKEA szekrény-farral. Csak ránézel és tudod, ebben az autóban a “nem férek el” vagy az “ez a bőrönd már nem fér be” mondatok soha sem fognak elhangozni.
A Honda kitalált magának egy kategóriát, amiben egyszerűen verhetetlen: a nem túl szexi, de praktikus utazóautó, ami terepjárónak látszik, de valójában összkerékhajtású egyterű. Autógyártó legyen a talpán, amelyik kicsit is közelébe tud férni a CR-V-nek. A Mazda látványos, érzelmes, a Toyota unalmas, de nem praktikus autókat gyárt. Az európai SUV-k szebbek, de kisebbek, a prémiumok meg drágák. Ezért teljesen egyértelmű, hogy miért volt 2015-ben a Honda CR-V a világ legnépszerűbb SUV-ja.
Jó-jó, ehhez az is kell, hogy Alsóbogáton, Üzbegisztánban és San Joséban ugyanazt a Honda CR-V-t el lehet adni. Amerikában nagy benzinmotorral, nekünk európaiknak kis dízellel és automata váltóval. Ebből is rögtön kilenc (!!!) fokozatút kapunk. A Föld megmentése autógyártóként nem hálás feladat, a Hondának jár a pacsi, mert legalább abba az irányba mentek, hogy kisebb dízelmotort tettek a CR-V-be, ami nagyobb teljesítményt, de jobb fogyasztást ígér.
És a 160 lóerős, 1,6-os motor egész ügyesen hazudja magát sokkal nagyobbnak. Autópályán 160-170-ig te leszel a belső sáv császára, csak fölötte ne kelljen már gyorsítani. Két fontos dolog: egyrészt te is csak Németországban hatolj bele a végtelen sebességlimitek mámorába, másrészt figyelj arra, hogy az ötliteres fogyasztást nem autópályán mérték.
Amikor a Honda a vezetni vágyókat célozza meg, ilyen autókat tervez:
Jól sejted, a CR-V-t nem azért fogod megkedvelni, mert vezetési élménnyel ajándékoz meg. Biztonsági felszerelései pont úgy lettek beépítve, hogy neked a legkevesebb dolgod legyen útközben, és arra tudj koncentrálni, hogy a családodat teljes békében szállítsd A-ból B-be. Ha teljesen őszinte akarok lenni, a Honda CR-V karnyújtásnyira van az önvezető járművektől, nem is értem, miért a Tesla akar ebben élen járni, miközben gyorsulásban és lóerőkben mindenkit le akar nyomni. Az önműködő autó koncepciója sokkal jobban illik ehhez a Hondához, ami mindig időben szól, ha valaki veszélyesen manőverrel törne az épségetekre.
Amikor Párizsból elindultunk hazafelé, eredetileg beterveztünk egy stuttgarti megállót is, hogy ne kelljen a két gyerekkel 1500 kilométert egyben lenyomni, de végül se ők, se én nem igényeltük az állásidőt.
Mert egészen parádésan ráérzett a Honda, hogy a hosszú kényelmes utazáshoz kell egy rakás USB-csatlakozó, nagy pohártartó, és szórakoztatóelektronika, ami telefonról zenét játszik, kihangosít és navigál. Csak van egy bökkenő: ezt az egészet egy olyan rendszertől várják el, ami kábé úgy illeszkedik az autóba, mint egy mikrosütő a csomagtartóba. Lehet, hogy jól melegít, de nem ott a helye. Ilyen cuccokat pár ezer forintért lehet rendelni Kínából, és minden húszéves használt Fiatból okosautót farag. Tökéletesen működik az androidos rendszer, csak annyi vele a bajom, hogy tökéletesen függetlenül minden egyéb belső berendezéstől, ezért nem egyszerű használni. Kiszállok belőle pénteken, és hétfőn már újra kell tanulnom, mit hol találok a menüben.
Ha két év múlva álmomból felriadok, biztosan megkérdezem majd a feleségemet, te emlékszel még a Honda CR-V-re? Nem? Én sem, fogalmam sincs, hogy nézett ki, de azt tudom, hogy ilyen kényelmes autónk még sosem volt. Ráadásul mindig találtunk benne plusz helyett. Amikor már azt hitted, hogy egy félliteres ásványvizes palackkal több sem fér be, valahogy csak bezsúfoltunk még egy újabb bőröndöt. És még a rolót is rá tudtad húzni a csomagokra.
Kalandunk nem ért itt véget, hamarosan jelentkezünk egy klasszikus-modern CR-V összehasonlítással!