Normális városi autó vidám hangulattal, élvezetes vezethetőséggel, elektromos motorral és 200 km körüli hatótávval. Ilyen a Honda e.
Ezek a cikkek az elmúlt napokban jöttek szembe velem:
- Gyorsabban olvad az antarktiszi jégtakaró, mint gondoltuk
- Helikopterekkel vitték a havat a francia síparadicsomba
- 28,3 fok volt Franciaországban
- 2020 januárja globálisan a legmelegebb január volt 1880 óta
Ne szépítsük, nagy a baj. Nem állítom, hogy az elektromos autók fogják megmenteni a világot a pusztulástól, de azt igen, hogy a városi környezetben szaporodó elektromosautó-használat jót tesz nekünk. A VW vezére például egyenesen odáig megy, hogy a Nokiához hasonló kimúlással rémisztgeti a dolgozóit, ha nem képesek elég gyorsan alkalmazkodni az új elvárásokhoz. Szóval nem elég néhány elektromos autót bemutatni, a fejekben is át kell állni.
A Honda is ezt teszi.
2022-től csak elektromos motorral vehetünk Hondát Európában – ez lehet tisztán elektromos vagy hibrid is.
Addig pedig öt új elektromos hajtással szerelt autót mutatnak be. Egyikük a Honda Jazz. Belőle csak hibrid készül, vonzóbb lesz, mint eddig volt, és a SUV-os trendhez igazodva egy terepes Crosstar kivitellel teszi színesebbé az autósvilágot.
És itt a Honda e, az első teljesen elektromos autó a Hondától, ami új megközelítést visz az elektromos-prémium szegmensbe.
Rögtön például azzal, ahogy kinéz. Mély tisztelet az összes Honda lobbistának, akiknek sikerült átverekedniük, hogy a 2017-es tanulmányautó szinte változtatás nélkül lehet most itt velünk 2020-ban. A '80-as évek Civicjeit idéző kisautó már az első megjelenésekor magára irányította a figyelmet, pedig a hondások nagyon elzárkóztak attól, hogy szériaváltozatot emlegessenek. Persze lehetett ez egy trükk, ami bejött.
A Honda e nagyon várós, alig várja az ember, hogy végre közelről lássa és vezethesse.
És mégis mi ez, miért annyira más? Oké, van hasonlóság a BMW i3-mal abban, hogy ők is üres papírlappal kezdték a tervezést, nem meglévő autóba gyömöszöltek villanymotort. A Honda stratégiája az volt, hogy egy ideális súlyelosztású és méretű, kifejezetten városi közlekedésre alkalmas autóval robbantsák fel az unalmas elektromos autók mezőnyét. Valami ilyesmit írtam néhány hete a Mini Electric-ről is,
de itt annyiban más a helyzet, hogy a kisautós méret egy Honda Jazz-szerű belső térélményt teremt.
Kezdjük ott, hogy nincsenek kilincsek, illetve vannak, de azok motorral bújnak elő a karosszériából, a hátsó ajtókon pedig rejtve maradnak a feketére fényezett felületen. Mert ugye ezzel lehet elhitetni a szemmel, hogy háromajtós kisautót látunk, pedig nem is. Aztán jön a csoda következő fázisa, az ajtókat kitárva mintha egy dimenziókapu nyílna fel előttünk. És nem, ez nem csak a világos színek, az ügyes üvegfeleletek és a lounge hangulat kombinációja, ez az autó tényleg olyan tágas belül, mint a kifutó Jazz. Rendben, a csomagtartóban már csak kéttáskányi hely van, de vegyük figyelembe, hogy ide került a motor, az akkumulátorok pedig a padló alatt figyelnek.
És ha a tátva maradt szádat éppen próbálod visszacsukni, szólunk, hogy ne tedd, a parádé a felhasználói felület újraértelmezésével folytatódik. Annyiféle rossz próbálkozást láttunk már a fedélzeti rendszerekre, hogy a nagyon új és innovatív jelzők inkább riasztanak, mint jó előérzettel töltenek fel. A Hondának is voltak korábban melléfogásai, de most
a teljes szélvédőszélességben végigfutó kijelzőért duplapacsit küldünk a központnak.
Hol is kezdjem? Feltűnhetett, hogy nincsenek visszapillantók az ajtón, apró kamerák kerültek a helyükre, a hozzájuk tartozó monitorok a kijelzősor szélein ülnek. Néhány perc megszokni, hogy máshol kell keresni a „tükröt”, de ha ezzel megvagy, nem lesz gondod vele. Előzéskor például segédvonalakkal érzékelteti, hol az autó vége, és mekkora kábé mögöttünk egy autónyi hely. Pofonegyszerű előzni, gyorsan sávot váltani. A belső tükör is kamerás (a jobban felszerelt modellben), de érdekes módon ezt nehezebben szoktam meg.
Van még a kormány mögötti műszeregység-szerű izé, ami a vezetési módoktól függően jeleníti meg az adatokat, de a legérdekesebb fícsör a vezető és az első utas előtti érintős-nyomkodós kijelző, ami könnyedén cserégethető az utas és a vezető előtt. Mondok egy példát:
az anyós csatlakoztatja a telefonját az autóhoz a saját kijelzőjén, majd beállítja a navigációt, és egy mozdulattal a beállított képet átlöki az vezető elé.
Valahogy így:
A rendszer bámulatos, gyors, látványos és jól használható. És ezzel még mindig nincs vége. Új mobilplatformot fejlesztettek, amin keresztül távoli hozzáférésünk lesz az autóhoz:
programozhatjuk a fűtést, követhetjük a töltési folyamatot, nyitjuk-zárjuk az ajtót, sőt, másnak is adhatunk e-kulcsot a nyitáshoz.
Androidos telefont a kilincshez érintve NFC-n keresztül is nyílik az ajtó. És a Hondának is van már személyi asszisztense, ami a hangutasítások értelmezése mellett tanulóképes, igyekszik egyre jobban felismerni a szokásaidat.
Amit mindenképpen tudni kell a Honda e-ről:
- Akkumulátor kapacitás: 35,5 kWh
- Teljesítmény 100 kW (136 LE), Advanced változatban 113 kW (154 LE)
- Töltési idő: 30 perc 100 kW-on, 4,1 óra 7,4 kW-on, 18,8 óra 2,3 kW-on
- Gyorsulás 0-100 km/h: 9,0 s / 8,3 s
- Hatótáv 222 / 210 km
- Végsebesség: 145 km/h
- Saját tömeg: 1513-1543 kg
- Alapár: 9 599 000 Ft (állami támogatással)
Négy méternél rövidebb, 4,3 méteres a fordulókör sugara, és teljes mértékben városi használatra szánták. Ezért sem tettek bele böszme nagy akkumulátort, hanem a Mini Electrichez és a Mazda MX-30-hoz hasonlóan 222 kilométeres hatótávot tudó 35,5 kW-os akkumulátort kapott a Honda e. Igen, értem,
ennél vannak ma már sokkal többet bíró akksik is, de azokat nagyobb, nehezebb autókba szerelik, amik pont a fürgeségből, a vagányságból veszítenek, és még a fogyasztást is növelik.
Városi, kisebb utakra ezzel a hatótávval bőven jók vagyunk. A Honda e élvezhető és tetszetős kisautó, precíz kormányzással, erős motorral, kiemelkedő fedélzeti rendszerrel, és egyedi hangulattal. Az első vezetési élmény után alig várja az ember, hogy vezethesse még.