Végre egy Honda, amire jó ránézni. Nem SUV, nem crossover, nem családi életstílus-jármű, hanem egy igazi kupé. Egy GT, aminek még van orra, vonala, tartása – és neve is: Prelude. Egy alacsony, hosszú, gyönyörű autó, amitől az ember kedvet kap a vezetéshez.
Dizájn, ami élőben működik
Pedig a fotókat nézve eleinte nem voltam biztos benne. Van az a szög, ahonnan furán törik a hátsó vonal, de élőben teljesen más. Az arányok működnek, a részletek összeállnak, és hirtelen megérted, miért hívják ezt „letisztult dizájnnak”. A Honda azt mondja, a modern vitorlázórepülők ihlették, és ez nem marketingduma – tényleg olyan, mintha siklana. A hegyes orr, a karcsú tetőív és az a dupla domborítás a tetőn: klasszikus sportkupé-hangulat, japánul finomítva.
GT, nem sportautó
A Prelude alacsony és széles, a tető 135 centinél húzódik, a futómű a Civic Type R-ből származik, és bár a Honda hangsúlyozza, hogy nem sportautó, a precizitása és a stabilitása elárulja, hogy tudna az lenni. A beltér klasszikus Hondás, a képernyő nem nyomja el a dizájnt, és a bőr is bőrnek tűnik. Az ülések külön karaktert kaptak: a sofőré keményebb, az utasé puhább, és ez az apró különbség is azt mutatja, mennyire átgondolt az autó.
Hibridhajtás, ami nem unalmas
A hajtáslánc a Honda e:HEV rendszere, vagyis kétliteres benzines és két villanymotor dolgozik együtt. 184 lóerő, 315 Nm, 8,2 másodperc százra – nem tűnik soknak, és tényleg nem az. De az élmény itt nem a számokról szól. A hibridhajtás úgy reagál, mintha minden pillanatban tudná, mit akarsz. Néha elektromos, néha benzines, néha mindkettő, de a váltások észrevétlenek. A japán mérnök hiába mutogatta a grafikonokat, ez az autó vezetve mutatja meg magát.
Az S+ Shift varázsa
És ott van a Prelude varázsgombja: az S+ Shift. Ezzel jön a színház. Amikor megnyomod, az autó úgy tesz, mintha nyolcfokozatú váltója lenne. Hangokat szimulál, fordulatszámot, gázfröccsöt, motorféket – és mindezt úgy, hogy valójában nincs is váltó. Olyan, mintha a hibrid rendszer színészkedne, de jól. Ha nem tudnád, elhinnéd, hogy mechanikus. Az egésznek van egy kis videojátékos bája, de az élmény működik – nem steril, hanem szórakoztató.
Futómű, ami elbírná a plusz lóerőt is
A futómű elképesztően jó. A Type R adaptív lengéscsillapításával és több lengőkaros hátsó futóművel a Prelude könnyed, elképesztően stabil és pontos. Meg kell tanulni bánni vele, mert a színjáték baromi jó, de a visszaváltással valójában nem érkezik több erő vagy nyomaték, nem lesz erőteljesebb az autó. De ahogy kanyarról-kanyarra mászod meg a szerpentint, abban az élet összes öröme benne van. Azt érzed, hogy a Prelude kiszakít az unalmas hétköznapokból. Hiába GT ez, abból egészen jó. És aztán ott van a Prelude másik arca, amit akkorra tartogat, ha a városon kell átverekedned magad. Ilyenkor a futómű inkább kényelmes, mint feszes, a kormányzás közvetlen, de nem túl kemény. És tisztességesen szól a Bose hangrendszer.
A Honda mostanában óvatos. A normák, a szabályok, a károsanyag-kvóták mindent felülírnak, de a Prelude enged egy kicsit az érzékeknek: egy autó, amit még öröm vezetni. Nem a leggyorsabb, de a legjobban összerakott Hondák egyike. Egy olyan kupé, ami egyszerre modern és klasszikus, és amin látszik, hogy az emberi tényező még mindig fontos.
Mert a Prelude nem az a hibrid, ami elfeledteti veled az érzést, hogy autót vezetsz. Épp ellenkezőleg: visszaadja.
Lehetne benne több lóerő. Sőt, lehetne belőle egy Type R-verzió is. De talán nem kell. A Prelude így is egy nagyon frankó túrakupé: azoknak, akik ízléssel választanak, nem számok alapján. És akik értik, hogy nem a gyorsulás, hanem az élmény az, amiért autót érdemes venni.
Ez is érdekelhet:
Ez megőrjít! – Honda Civic Type R
Parkoló helyett boxutca, zöld lámpa helyett kockás zászló kell a Honda Civic Type R-nek.
Térkép készült Európa legjobb autós útjaihoz
Európa több mint száz útszakaszát szedték térképre, azokat, ahol a legjobb autózni.
Mit tud a plug-in hibrid CR-V, ha hosszú az út? – Honda CR-V e:PHEV-teszt
Közel 25 millió forint a plug-in hibrid CR-V – mi jár ennyi pénzért?
