A Jaguar húsz éve lefelé nyitotta a kínálatát, és a középkategóriás X-Type-nak nem volt könnyű dolga, hiszen nemcsak az első fronthajtású és összkerekes modellje volt a márkának, de az első, amit dízellel és kombiként is lehetett kapni.
Az ezredfordulón nagy változások előtt állt a Jaguar. A tradicionális angol gyártó kínálata akkoriban olyan konzervatív luxusautókból állt, mint az S-Type és az XJ, de nagy szükségük volt egy elérhetőbb, nagyobb darabszámban eladható modellre. A megoldást egy középkategóriás autó jelentette, ezt a szegmenst pedig két évtizede zavartalanul uralták a német prémiummárkák.
A nagyratörő tervek szerint évente 100 ezer darabot adtak volna el az X400 néven fejlesztett modellből, amit ezért a valaha volt legfontosabb Jaguarnak neveztek, és ami világszerte megduplázta volna a márka eladásait. Ehhez persze a tervezési és gyártási kapacitás, az értékesítési és szervizhálózat jelentős bővítésére is szükség volt.
A formájával nem volt gond
A Jaguar akkori éppen a Fordhoz tartozott, akárcsak az Aston Martin, a Lincoln és a Volvo, ezért logikus lépésnek tűnt, hogy az új modell a Land Rover Freelander és a Ford Mondeo által is használt padlólemezre épüljön. Az X-Type ezzel a Jaguar első fronthajtású autója lett, amivel rendesen felháborították a nagy hagyományokkal rendelkező nemes márka rajongóit.
A dizájn a Jaguar legismertebb modelljét, az XJ-t idézte, de annál fiatalosabb, sportosabb stílusú lett. A márka elsőként ebből a modellből kínált kombit, amit már Ian Callum tervezett a Pininfarina stúdióval együttműködésben, és amivel ismét újabb vizekre evezett a Jaguar. Az amerikai piacon Sportwagon néven kínálták, ez mindent elmondott a pozicionálásáról.
V6-ossal indított
A bevezetésekor hathengeres benzinmotorral és összkerékhajtással kínálták, csak 2003-ban jött meg az elsőkerék-hajtás és a dízelmotor a kínálatba. A 3 literes, 231 lóerős V6-os benzines a Jaguar S-Type-ból lehetett ismerős, a 2,5 literes, 196 lóerős V6-os ugyanaz volt, amit a Ford Mondeo is megkapott, míg a belépőmodell a 2,1 literes, 156 lóerős hathengeres lett.
A dízelmotor is a Fordtól származott, és kezdetben csak manuális váltóval kínálták, amivel a Jaguar máris hátrányba került
a német riválisokkal szemben. A teljesítményére nem lehetett panasz, túltöltéssel 150 lóerőre és 360 Nm-re lehetett növelni. Az automata csak 2007-ben, a 2,2 literes, 155 lóerős dízellel érkezett meg, amikor az X-Type pályafutása már a vége felé közeledett.
Az összkerékhajtás érdekessége, hogy a Jaguartól elvárt vezetési élmény érdekében a nyomaték 60 százalékát a hátsó kerekekre küldte. 2007-ben jött el a ráncfelvarrás ideje, ekkor az X-Type új hűtőmaszkot és lökhárítókat kapott, a dízelhez hatfokozatú automatát adtak, és néhány európai piacon a benzinest egyáltalán nem is forgalmazták.
Fiatalos irányban
Az X-Type a Jaguar legkelendőbb modellje lett, de nem sikerült elérnie a gyártó által kitűzött célokat. A legjobb évében, 2003-ban is csak 50 ezer példány ment el, ennek felét a típus legnagyobb piacán, az Egyesült Államokban adták el. A gyártása 2009-ben futott ki, és nyolc év alatt összesen 350 ezer példány készült belőle, az utódjának tekinthető XE pedig csak 2014-ben jelent meg.
A Jaguar minden igyekezete nem volt elég ahhoz, hogy legyőzze a német prémiumgyártókat, ennek ellenére mégis nagy jelentősége van az X-Type-nak, hiszen ezzel nyitott a konzervatív brit márka egy fiatalabb, szélesebb vevőkör felé, mielőtt még inkább high-tech arculatra váltott volna az utánozhatatlan stílusú nagymacska.
Ez is érdekelhet: