Három nyers XK150-est küldtek az olaszországi Torinóba az angolok azzal a céllal, hogy a Bertone megtervezi ezekre az alapokra az autó utódját. Az XKE helyett azonban végül az E-Type lett a Jaguar sportautója.

1957 májusában jelent meg az XK120 és az XK140 utódjaként az XK150-es, mely formajegyeiben és technikájában is az elődök továbbfejlesztett változata. A szélvédője már nem osztott, hanem egy hajlított üveg, és a kerete is előrébb helyezkedik el, hogy kényelmesebb legyen a beszállás.

Legnagyobb változás azonban a szélesebb karosszéria, melyet egész kreatívan oldottak meg a mérnökök.

Egyes elemei ugyanis változatlanok maradtak, a méretbeli különbséget főleg a középső rész növekedése adja, az utasok számára pedig egyértelműen nagyobb komfortérzetet ad a tágasabb kabin.

1960-ban a 3,4 literes hathengeres motor mellett elérhető lett a 3,8-as sorhatos is, mely 220 lóerővel már egyértelműen izmosabb, különösen az ennél is erősebbre hangolt tripla SU karburátoros verzió több mint 260 lóerővel. Sportos vezetés után az elődök dobfékei nem bírták már a gyűrődést, ezért ennek mind a négy kereke mögött tárcsafék lassítja az XK-t.

Ezt már nem érhették azok a vádak sem, hogy lassabb volna elődjénél, az XK150 S 7 másodperc körüli 100-as sprintre és 210 km/óra feletti végsebességre képes.

9395 darab készült a Jaguar XK150-ből, amelyek közül 1466 példány lett az erősebb S modell, további 9-et pedig különböző független karosszériás cégeknek küldtek, így a Zagato és a Ghia mellett a Bertone is tervezett új ruhát az autóra.

Ekkoriban már a Jaguar komolyan gondolkozott a típus leváltásán, de a meglévő műszaki alapokra gyártott kupé gondolatával még eljátszottak, így a Bertone feladata volt sokkal modernebb formába csomagolni az XK150-et, amiből az XKE lett.

Végül inkább nyugdíjazták a típust, és az utódja a Jaguar E-Type lett, mely nemcsak a versenypályán volt sikeres, hanem számos elismerés mellett Enzo Ferrari is a legszebb autónak tartotta.

Eredetileg sötétzöld színben és 3,4 literes motorral készült az XKE nevű Bertone-kreáció a Torinói Autószalonra,

de egész korán átépítették az erősebb 3,8 literesre, és versenyeztek is vele néhány olasz eseményen.

1998-ban mutatták be újra a restaurált autót a kaliforniai Pebble Beach-en, azóta pedig több neves rendezvényről hozott el díjakat az olasz ruhába öltöztetett angol sportautó. A Bonhams aukciósház árverésén akár 1 millió eurót is kicsengethetnek érte.

Ez is érdekelhet:

Az arisztokrácia és a bankrablók kedvence – a Jaguar Mark II-sztori

A hatvanas évek egyik legelegánsabb és legdinamikusabb autója volt.

A Bertone így képzelte el a legendás Jaguar E-Type utódját

Nem véletlenül ismerős valahonnan a Pirana formája.

És ezt olvastad már?
Ezt az M3-as BMW-t se rúgták még el keresztbe