1979 szeptemberében tartották a Lancia Delta premierjét, melynek már az alapváltozatától is lelkesebb lett a Frankfurti Autószalon közönsége. A nemzetközi autós lapokban csupa jót írtak az olasz kompaktról, melyet a formáján túl az igényes műszaki megoldások és a gazdag felszereltség emelt a kategória élére. Négy évvel a bemutatkozása után jelent meg a Delta HF sportmodell, majd nem volt megállás és jöttek az összkerekes modellek, valamint a ralis homologizáció miatt fejlesztett, bitang erős hot hatch-ek. Ezek a gépek jelentik ma a Lancia Delta legendájának alapját.

165 lóerővel és 260 Nm nyomatékkal a 2,0 literes, négyhengeres turbómotorral szerelt Delta HF 4WD volt mindennek a teteje, de az 1986-os Torinói Autószalonon bemutatott csúcsmodell valójában csak a kezdet volt. Nem sokkal a bemutató után a halálos áldozatokat követelő balesetek okán megszűnt a B csoportos rali, melynek helyét az A csoport vette át. Nem ez volt a Delta HF 4WD fejlesztésének elsődleges célja, de ezekkel a feltételekkel remek alapnak bizonyult egy versenyautóhoz.

Giorgetto Giugiaro láthatóan legfőképpen vonalzó segítségével rajzolta meg a Lancia Delta formáját, melyhez a Volkswagen Golfnál is bevált kompakt autó receptjét húzta elő a fiókból. Akárcsak a Golf esetében, a Delta is szinte sík felületekből áll, mintha tényleg hajtogatták volna a lemezeket, még a vastag hátsó tetőoszlop is hasonló elem, de a Lancia kiállásában mégis van valami igazán dögös.

Fokozatosan egyre erősebb és szélesebb lett a Lancia Delta HF, melynek 16 szelepes változatát az 1989-es Genfi Autószalonon mutatták be, tehát tíz évvel a típus premierje után. Ez az autó már a Delta HF Integrale Evoluzione változata, melyen már egyértelműen látható, hogy mennyire szétfeszíti az ötajtós karosszériát a raliautóhoz alapot adó hajtás.

2,0 literes, négyhengeres, Garrett turbóval megfújt benzinmotorja, mely az Evoluzione változatban 210 lóerőt ad le 5750-nél és 300 Nm nyomatéka van 3500-as fordulatnál. Ez 5,7 másodperc alatt rántja a Deltát 100 km/órás sebességre, a száguldás pedig 220-ig tart.

Mindkét tengelyen független felfüggesztése igazán igényes és jól vezethető kompakttá tette a Lancia Delta alapváltozatát is, az összkerékhajtás pedig ütőképessé a sportmodellt. A fehérre festett 15 colos Speedline Montecarlo alufelnik mögött az Evoluzione esetében kétdugattyús Brembo féknyergek harapnak rá a tárcsákra, a futómű és a kormányzás elemeit pedig megerősítették.

Még a Lancia Delta HF 4WD-nél az összkerékhajtás 56:44 arányban osztotta el az első és a hátsó tengely között a nyomatékot, ez az Integrale 16V modellnél változott meg 47:53-as arányúra. A Martini 6 nevű limitált szériát az 1992-es szezon végén mutatták be és 310 darabot gyártottak belőle, hogy igazán emlékezetesen ünnepeljék a hatodik konstruktőri bajnoki címet.

Mint minden igazán olasz autóban, a Delta HF Integrale Evoluzionéban is egy kicsit majompózban kell ülni, de ez csak megalapozza a hangulatot, hiszen érdemes idomulni a háromküllős Momo Corse kormány fogásához. A sebességen és a fordulatszámmérőn túl több kiegészítő műszer is van az órák között, valamint a középkonzolon, hiszen az olajhőmérséklettől a turbónyomásig minden fontos.

Kék Alcantarával behúzott Recaro sportüléseihez piros biztonsági övek vannak, az ötfokozatú kézi váltó karja pedig a vezető keze alá esik. A Lancia Delta HF Integrale Evoluzione Martini 6 kiadás fehér fényezésén számtalan matrica hirdeti a főszponzort és a hetyke hátsó szárnyon is a Martini felirat olvasható. Ez a 272-es sorszámú darab, és még mindig úgy néz ki, mint amikor 1992 decemberében átadták első tulajdonosának.

Ez is érdekelhet: