Elmentünk a chicagói Naperville-be, hogy közelebbről is megmutassuk, milyen is lett a Cybertruck sorozatgyártásba került változata, de lepattantunk a Tesla Showroom recepcióján. Azért nem teljesen: némi alkudozás után kiegyeztünk abban, hogy telefonnal körbefotózhatjuk.

Professzionális fényképezőgép használata és videofelvétel indítása (meg ugye a vasgolyókkal hajigálás) is tiltott, ha végre személyesen is látni akarjuk a Tesla Cybertruckot. Ez cseppet sem meglepő egy olyan szalon esetében, ahol a nem Tesla gyártmányú autókat a hátsó parkolóba száműzik, de egy frissen előrántott autóra nem biztos, hogy jó fényt vet. Négy évvel a vitatott, enyhén tragikomikusra sikerült bemutató után a piacra került végre, no nem az európaira, ide lehet, hogy soha nem fog befutni.

Elon Musk tanult Steve Jobstól, többek közt azt is elleste a Mestertől, hogy az is reklám, ha nincs reklám.

Pontosabban van, a sorozatokban és a mozivásznon a megfelelő pillanatban feltűnő Teslák mindig bevésődnek a célcsoport kisagyába. A Tesla azonban nem ad ki tesztautókat, vagy ha némi regisztráció után egy tesztvezetést szeretnénk, akkor is kontrollált környezetben, egy munkatársuk jelenlétében nyílik rá lehetőségünk. Ez eddig oké is, de hogy egy sorozatgyártásba kerülő autót komolyan körbefotózni sem engednek, az azért meglepő.

Aztán, ahogyan körbejártuk, lassan derengni kezdett, miért is ilyen háklisok. Józsi barátom – akinek hobbija a potenciális használtautó-vásárlók önzetlen megsegítése – a kasztni illesztéseire pillantva megkérdezné: „Mit is mondott? Volt már törve? Ha tagadja, menekülj!”

Az iszonyatos vállalás, hogy egy mesterművet alkotnak merev, rozsdamentes acélelemekből, tulajdonképpen sikerült, csak nyilvánvalóan nem úgy, ahogyan szerették volna.

Egy nógrádi szobafestő-oktató csak annyit mondana a szakmunkás tanulójának, hogy „Fiam, ez utcás. Tanuljál már meg egyeneseket húzni!” A karosszéria elemei ugyanis ritkán mutatnak párhuzamos egyeneseket. Az autót egy kordon választja el a kíváncsi szemektől, és valóban, egy jóféle objektív tudná igazán megmutatni, mi is a hiba, vagy egy videó, amelyen párfoknyi perspektívaváltozás nyilvánvalóvá teheti, hogy bizony nem erre számítottunk.

Egy telefonos fotón azt is nehéz érzékeltetni, hogy némelyik elem hullámos horpadásokat mutat. Nem, nem fikázni szeretnénk a kocsit, csak ez tényleg kicsit visszás egy ilyen hájpolt autó esetében. A felni és a rászabott abroncs egyébként olyan szinkronban van, hogy tényleg lemész hídba, ha meglátod.

Megosztó forma az egész autó, az egyszer biztos, de nekem speciel az első pillanattól tetszik.

Ritkák a bátor formaválasztások az autóiparban, és a Tesla Roadstert leszámítva Elon Musk sem gurított nagyot a formákat tekintve. Ez idáig. De ez az autó nem unalmas.

Bármilyen jelzőt lehet rá aggatni, de az unalmas biztosan nem lesz köztük.

Amikor az ember szeme lassan megszokja az F–550 Super Heavy Dutyt és a hombár Silveradókat, akkor a Cybertruck már nem is akkora szörnyeteg.

Magyarországon (na jó, nem a pesti belvárosban és a budai szerpentineken) első blikkre elférne, de Olaszországban, vagy mondjuk cseh vidéki kisvárosokban teljesen életképtelen lenne egy ilyen autó. Egyszerűen kilógna a sávból, sakk-matt. Az Egyesült Államokban azonban van valami furcsa és megmagyarázhatatlan rajongás az ilyen pickupokkal szemben, itt sunday truckként TÉNYLEG hétvégente krúzolnak ezekkel az óriásokkal, amelyek második, harmadik autók a háztartásban.

A platón SOHA nem szállítanak semmit, ezért szép lassan a platók kapacitása csökken, a motortér pedig növekszik. Éppen ezért menőzni a plató űrtartalmával kicsit olyan, mintha azt mondanák: „Az infotainment alsó pereme egy sörbontó, kérem szépen!” Lehet vagánykodni vele, de használni senki se fogja. Melós autó nem lesz belőle, az hétszentség.

A rozsdamentes acél origami legnagyobb valószínűséggel a gyűjtők és a Tesla-fanok hobbiautója lesz, és persze reklámautónak sem lesz utolsó, de ez jottányit sem ront a renoméján.

Ha egy óvodásnak megmutatod, neki biztosan be fog jönni. Tudjuk, mert kipróbáltuk.

Elon Musk ezek szerint lehet, hogy nem is nekünk álmodta meg ezt az egyébként sok szempontból remekműnek mondható járművet, hanem a jövő elkövetkező generációinak. Mellesleg nemcsak nekik tetszik, hanem nekünk is, az első perctől. 

(Fotó: Tóth István)

Ez is érdekelhet: