Bevált recepten ne változtass – szól az unalomig ismételt bölcsesség, amiben bőven van igazság. Remek bizonyíték erre a Lexus NX, ami minden eddiginél jobban szippantja a Toyota prémiummárkájához az embereket, ezért okkal nyúltak óvatosan a megjelenéséhez. Pedig ebben az esetben a szolid ráncfelvarrásnak tűnő beavatkozás egy utolsó csavarig új autót takar.

Formaterve univerzumokra távolodott attól a konzervatív sportos eleganciától, amilyenek a Lexusok sokáig voltak, szóval úgy a 2000-es évek elejéig. Olyan az NX 350h, mintha egy bedrogozott jakuza katanával hadonászna egy irgalmatlanul nagy tofuhasáb körül. Mindenhol éles vágások nyílnak a lemezekben, máshol pedig céltalan élek bukkannak fel és tűnnek el véletlenszerűen. Ordít rajta a hatalmas, orsó alakú hűtőmaszk és vörösen izzik az autó teljes szélességében a hátsó lámpa, mégsem hat igazán szélesnek és komoly kiállásúnak a Lexus NX, hiába gurul 20 colos felniken.

Harmóniában vannak a káosszal az apró részletek is, mert az ablakkeretek krómja sehol máshol nem köszön vissza, ellenben a füstös szürkétől az ezüst selyemfényű csillogásán át egészen a fényezetlen fekete műanyagig terjed a skála. Mintha egy részeg randomgenerátor választotta volna ki, hogy éppen melyik kiegészítő milyen színt viseljen, annyira kusza az összkép.

Beltere abban az értelemben különleges élmény, ahogyan a közepesen elfeledett termálfürdőket szokták hirdetni.

Utasterében is uralkodó stílusirányzat az eklektika, aminek a sehonnan a semmibe tartó vonalak és a vegyes felületek adnak biztos alapot. Váratlanul találkoznak a matt és fényes felületek, a sötét zongoralakk és a szürke műanyag szegélyek. A puha tapintású fekete bőrkárpit az üléseken gyönyörűen varrott, a kormányon pedig olyan hitványan néz ki, hogy egy félmillióra visszatekert W124-es Mercedes térdét csapkodva röhögne rajta. Ilyen csúnyán hullámos bőrkötést tíz év és kilométerek százezrei után sem illene megengedni egy harmincmilliós Lexusnak.

Mindeközben olyan váratlan finomságok bukkannak fel, mint a Mark Levinson hifi mart hangszórórácsai vagy az érintőképernyőbe integrált hőmérsékletállító tekerőgombok. A Lexus szerencsére búcsút intett a touchpades vezérlésnek és elérhető közelségbe helyezte a 14 colos érintőképernyőt, mely éppen akkora, mint az a monitor, amiken ezeket a karaktereket gépeltem be. Menürendszere könnyedén kezelhető, így az első Apple CarPlay csatlakoztatásig szépen kövezett digitális út vezet. Vezeték nélkül csatlakozik és képes volna drót nélkül tölteni a mobiltelefont, ha az átkozott fizika nem húzná ki minden alkalommal a csúszós felületről a készüléket.

Elektromos kilincsei megóvnak attól, hogy egy autó mellé tekerő bringás elé nyissuk ki őket, de pont kellemetlen késéssel dolgozik. Engem sokszor attól is megóvott, hogy hazaérve kijussak az autóból. A kallantyút kétszer meghúzva vésznyitóként funkcionál, ami véleményes megoldás, hiszen vészhelyzetben nagyon kevesen szeretnénk értékes másodperceket veszíteni azzal, hogy egy átkozott kart rángatunk. Érthetetlen az is, hogy amíg a legtöbbeknek összejön a rendes multikormány, addig a Lexusén miért kell a négyirányú kapcsolók funkcióját egy újabb kapcsolóval variálni.

Éppen annyi hely akad benne, amennyi egy több mint 4,6 méteres szabadidő-autótól elvárható, csak az első üléspozíció szokatlanul magas, a széles középkonzol pedig érintőre veszi a térdemet a lábtérben. Csomagtere a hátsó üléstámla pozíciójától függően 549 vagy 554 literes és ezen kívül is bőven vannak olyan praktikus rekeszek az NX-ben, amibe a mindennap használatos holmikat el lehet rejteni nyomtalanul. Idegesítő viszont a szövetből készült kalaptartó, ami a puhasága ellenére képes zörögni.

Több fokozatban állítható ülésfűtése és kormányfűtése még a telet is megolvasztja.

Annyira hamar átmelegít, hogy egyikből sem mertem a kettesnél tovább lépni, mert az már olyan volna, mint Dózsa György székében ülve tűzkarikát tekergetni. Ez mókásan hangzik, de sokkal környezettudatosabban lehet így temperálni egyedül ingázót, mint fűteni a teljes utasteret.

Ez az NX már egészen a Yaris szintjétől használt TNGA építőkészlet GK-A platformjára készült, mint a vele szoros rokonságban álló Toyota RAV4.

Amennyiben csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez nagyon jót tett a Lexus legnépszerűbb modelljének, mert a modernebb alapokkal új vezetéstámogató rendszerek érkeztek, alacsonyabb a tömegközéppontja, jobb futómű került az autó alá és a hagyományos hibrid mellett konnektorról tölthető hajtása is lehet anélkül, hogy ez jelentős helyet venne el a csomagtérből vagy az üzemanyagtankból. A végeredmény mégis olyan lett, hogy nem szívesen tenném a Lexus szabadidő-autóját egy ketrecbe a BMW X3-assal vagy a Mercedes GLC-vel, de még a túlkoros Audi Q5-ös és a német triótól egy lépéssel hátrébb helyezkedő Volvo XC60 is kellemetlen helyzetbe hozhatja az NX 350h-t.

1997-ben jelent meg a világ első hibrid autója és a Toyota Priusszal bemutatkozó hajtást azóta csiszolgatják a japánok, és ebből a Lexus természetesen a legfrissebbet kapja. Atkinson ciklusú négyhengeres benzinmotorjának termikus hatásfoka 40 százalék feletti, ami egy villanymotorhoz képest nevetségesen hangzik, de a belső égésű motorok között a Lexus 2,5 literese az egyik leghatékonyabb.

Benzinmotorja önmagában 190 lóerőt ad le 6000-es fordulaton és 239 Nm nyomatéka van. Ezt egészíti ki az elöl több mint 180 lóerős villanymotor, valamint az összkerekes változatban a hátra is került egy 54 lóerős villanymotor. A keresztmotoros elrendezés praktikuma és a kardántengely hiánya azonban nem igazán érvényesül a beltér méretében.

Lítiumion akkumulátorcsomagja csak 1,6 kWh-s, de már ezzel is érezhetően hosszan használja a elektromos hajtást.

Villanyos módban akár 125 km/órás sebességre is képes, de a rendszer lényege inkább az, hogy mindig a lehető legkisebb fogyasztást igyekszik kisakkozni útközben. A budapesti csúcsidőszak dugójában unatkozva azonban megnyugtató, hogy csak elvétve használja a benzinmotort és a lassan haladó városi forgalmat megoldja az elektromos suhanás csendjével. Ebben a mindennapi közlekedésben van igazán otthon a Lexus NX 350h, mert ilyenkor csak nyomogatni kell a pedálokat és tekergetni a kormányt. Közben pedig szól a zene a remek Mark Levinson hifiből és csak halkan szűrődik be az ablakon túli világ zaja. Ezeket a szürke hétköznapokat simán lehozza 7 l/100 km alatti átlagfogyasztással, néha a hathoz közelebb.

Amennyiben valaki Lexus IS200-ason szocializálódott, annak a 244 lóerős rendszerteljesítményű NX 350h vezetése olyan lesz, mint az a rémálma, amiből izzadtan és üvöltve riadt fel. Kormányzása inkább csak irányválasztó, semmilyen élvezeti értéke nincs egy kanyargós szakasznak, ahol a majdnem 1,9 tonnás NX egykedvűen billen át az íveken. Gázra hangos bégetés tör fel a motortérből, aztán a bolygómű addig variál, amíg valóban megkezdődik a nyúlós érzetű gyorsulás. Közben az úthibák kegyetlenül dobálják a nehéz kerekeket és összeáll a korai szabadidő-autókra jellemző rázós-billegős, bizonytalan érzetű futómű. Autópályán épp a felpörgő motor zajától lesz hangos az utastér, ami nem igazán passzol ahhoz a nyugodtsághoz, amihez ingázás alatt szoktatott a hibridsége.

Nem kételkedem benne, hogy a Lexus NX valakinek nem csak tetszik, de örömmel használja.

Lenyűgöző volt az a tökéletességre törekvés, ami az első Lexus LS minden apró csavarján érezhető volt, de a GS-ek és az IS-ek is képesek voltak ott megszorongatni a német triót, ahol a legjobban fájt nekik. Mindegyik kőkemény mérnöki munkával, hibátlanul célzott hadüzenet volt. Ehhez képest az NX 350h sem minőségben, sem vezethetőségben nem veszi fel a versenyt a SUV-ok krémjével.

Ez is érdekelhet: